Benedikt Tibor néven Miskolcon született. Apja utazó kereskedelmi ügynök volt, az ifjú Tibor azonban ennél többre vágyott: a kereskedelmi iskolában letett érettségi után azonnal beiratkozott az Országos Színészegyesület Színészképzőjébe. Apja belenyugodott döntésébe, csak azt kérte, színészként ne a Benedikt nevet használja, így lett Benedek Tibor belőle.

1931-ben friss diplomával a zsebében Érsekújvárra szerződött, ahol mindenféle műfajban kipróbálhatta magát és a közönség is szerette. Az ő álma azonban Budapest volt, ezért 1934-ben szerződését felmondta és a fővárosba költözött, noha semmilyen színházi munka nem várta. Nem kevés viszontagság után a nagyhírű Arizona mulatóba került dzsesszénekesnek, itt négy évig szórakoztatta az előkelő vendégeket. Származása miatt 1938-tól nem léphetett színpadra, ezért ügynökösködést vállalt, hogy magát és özvegy édesanyját eltarthassa. 1942-ben munkaszolgálatra a szovjet frontra vitték, s csak három esztendő múlva került haza.

Mivel színészként nem tudott elhelyezkedni, tisztviselő lett. 1948-tól a Művelődési Minisztérium által szervezett, Magyar Múzsa néven működő utazótársulattal járta az országot, két év múlva a Magyar Rádió társulatába került, majd a Kamara Varieté tagja lett.

1951-ben az akkor megalakult Vidám Színpadhoz hívták, és együtt dolgozott többek közt Kazal Lászlóval, Salamon Bélával, Kibédi Ervinnel. A Révay utcai színházban magára talált, kialakította összetéveszthetetlen játékstílusát, úgy lett hallatlanul népszerű, hogy sosem játszott főszerepet.

Az igazi sikert a kabaré műfajában aratta, a jól értesült, tudálékos kispolgár Zacsek szerepében. Jellegzetes, nazális hangját a közönség nevetéssel és tapsviharral jutalmazta, különösen, ha elhangzott a várva várt refrén: "Így van, Cicvarek?" Legendás szócsavarásai, szórövidítései voltak, az ő "találmánya" a nyelvészeket megbotránkoztató, de a köznyelvben is meghonosodott mibul, problema és példul szavak.

Bármilyen jól érezte is magát a Vidám Színpadon, a nagyobb gázsi ígéretéért átszerződött a Petőfi Színházhoz. Időközben azonban betegeskedni kezdett, gyomorfekéllyel meg is operálták, így új társulatában alig volt színpadon. Ráadásul a műtét után az addig derűs, életvidám ember megváltozott, minden ok nélkül gyógyíthatatlan rákbetegnek hitte magát. Életébe beköltözött a rettegés, alig evett, kímélte magát, kerülte a beteg kollégákat, hosszabb szerepelést nem vállalt, csak rövid jelenetekben láthatta a publikum, immár ismét a Vidám Színpadon.

A közönség magánéleti szorongásaiból, félelmeiből mit sem érzékelt, hiszen mindvégig a legnépszerűbb komikusok egyike volt, sőt a televízió közvetlenül a halála előtt önálló Benedek-műsor összeállításán dolgozott.

Két nappal 52. születésnapja után úgy döntött, nincs tovább: 1963. szeptember 18-án önkezével vetett véget életének. Fia, Benedek Miklós szintén színész lett, unokája a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó Benedek Tibor.

(MTI)