A színház világába született, lévén apja Latabár Endre színész, színigazgató, a dinasztia "alapítója". Árpád már gyermekkorában fellépett Feld Zsigmond gyermekszínházában, felnőve az Operettszínházban statisztált. Beiratkozott a Színiakadémiára, tanulmányait azonban nem fejezte be. 1896-ban már Szolnokon debütált a Boszorkányvár című operettben. Csak a kezdet volt könnyű: keserves, nélkülözésekkel teli évek következtek, szerződése többnyire nem volt, alkalmi fellépések jutottak neki egy-egy színtársulatnál. Szerepelt Egerben, Aradon, 1910-ben szerződtette Budapestre, a Király színházhoz Beöthy László. Az intézménynek egy év megszakítással 1934-ig volt tagja, közben fellépett a Magyar Színházban, a Népoperában, a Blaha Lujza Színházban, a Royal Orfeumban. A háború előtt az Erzsébetvárosi Színház, 1942-1948 között az Operettszínház tagja volt, és szerepelt az Új Színházban is.

Latabárt a közönség kedvencévé tette vaskos humora, vidám légkört teremtő kedélyessége. Hatalmas termetű, mázsás súlyú ember lévén hitelesen alakított pajzán urakat, szoknyakergető, öregedő lumpokat, szeretetreméltó, link figurákat, azaz ideális buffókomikus volt. Legnagyobb sikereit állandó partnerével, Rátkai Mártonnal aratta: az apró termetű Rátkai mellett még inkább behemótnak látszott, imádta őket a közönség. Mindketten tudták a titkot: nagy színházi élményt csak úgy adhatnak, ha kölcsönösen segítik egymást.

A Fővárosi Operettszínházban számos alkalommal fellépett két fiával, Árpáddal és Kálmánnal, a közönség nagy tetszéssel fogadta, hogy egyszerre három Latabár van a színpadon. Jelentősebb szerepei: Csörsz (Zeller: A madarász), Kerekes Ferkó (Kálmán Imre: A csárdáskirálynő), Populescu herceg (Kálmán: Marica grófnő), a Nagyherceg (Jacobi: Sybill), s néhány filmben is játszott. 1951. augusztus 22-én halt meg Budapesten.

Fiai, ifjabb Árpád, a hosszú Latyi, és Kálmán, a kis Latyi, nevének nem csak méltó folytatói lettek, hanem apjuknál sokkal sikeresebb pályát futottak be, főképp Kálmán, az idősebbik fiú. Unokája és egyik dédunokája is a színi pályát választotta, a többi Latabár-gyerek azonban már hűtlen lett Tháliához.

(Sebők Márta)