A Temps d’Images Fesztivál keretében a Francia Intézet és a Trafó bemutatja:

Compagnie dernière minute/Pierre Rigal: Érection    (Felemelkedés)

2005. november 15. 20h

Pierre Rigal két éve ezzel a koreográfiájával debütált és került a táncszcéna érdeklődésének középpontjába. A táncszóló a vízszintesből függőlegesbe kerülés történetét meséli el. A minimalista és radikális mozgáskísérlet több réteget gyúr eggyé: értelmezhető az emberré válás, az egyedfejlődés folyamataként, ahol az álló helyzet felé törekvés minden szakaszában tetten érhető a bizonytalanság. Tekinthetjük egy férfi történetének, ahol a különböző életszakaszok peregnek le a szemünk előtt, azt feszegetve, hogy mit jelent embernek, illetve férfinak lenni. A felemelkedésnek egyúttal társadalmi jelentőség is tulajdonítható, a felkelés viszont már a lázadás egyik formája... Rigal fizikai korlátaival szembesülve minden lépést kielemez, játszik a vízszintes és függőleges tengelyekkel, a térrel, melyet a padlóra vetített videó képei furcsa univerzummá alakítanak át. Kísérlet az ember fizikai korlátainak lerombolására félúton a súlytalanság és a humor között.

A 31 éves Rigal nem éppen a megszokott módon került a táncszcéna érdeklődésének középpontjába. Korábban aktív sportoló volt, a francia olimpiai csapat atlétája, aki Barcelonában gazdasági matematikát tanult, majd Toulouse-ban filmművészeti tanulmányokat folytatott. A kortárs táncot csak később fedezte fel. Tanárai között az európai táncélet olyan közismert személyiségei szerepelnek, mint Bernardo Montet, Wim Vandekeybus és Heddy Maalem. Saját társulatának megalapítása előtt a jeles svájci koreográfussal, Gilles Jobin-nel dolgozott együtt „Under Construction” és „The Moebius Strip” című darabjaiban.

Rigal világára nagy hatást gyakorolt Aurélien Bory, akivel alkotótársként jegyzi a Trafóban bemutatásra kerülő „Erekció”-t. Bory a francia új cirkusz élvonalába tartozó Compagnie 111 művészeti vezetője, akinek munkájában fontos szerepet játszik a kísérletezés, illetve a különböző művészeti korszakok és irányzatok (pl. az 1920-as évek konstruktivizmusa, vagy a Bauhaus) újrafelfedezése.


           Felemelkedés – Darwin után szabadon

A koreográfia – és egyben mozgáskísérlet – alapötlete minimalista és végtelenül egyszerű. Hogyan, milyen fázisokon át kerül az ember vízszintesből függőlegesbe? A kiindulópont radikalizmusa ellenére a táncos által mozgásban bejárt út – a maga kérdéseivel, kudarcaival és zsákutcáival – több irányból közelíthető meg és többféleképpen értelmezhető. Az erekció, az álló helyzet felé törekvésben kézenfekvő módon egy evolúciós folyamatnak lehetünk szemtanúi, amely azonban korántsem egyértelmű, melynek minden szakaszában tetten érhető a bizonytalanság, az útkeresés, és végcélja is megkérdőjeleződik.

A színpadon mozgó, sokszor elektronikus parazitának ható figura jelképezheti számunkra az ember-állatot, aki az emberré válás, az egyedfejlődés folyamatát meséli el - Darwin után szabadon. Fizikai korlátaival szembesülve Rigal minden lépést kielemez, ami a felállás felé vezet, különböző abszurd testhelyzeteket tapasztal meg és egyben vizsgálódásának tárgyává és alanyává válik. Szólóját akár egy férfi élettörténetének is tekinthetjük, mely során különböző életszakaszok peregnek a szemünk előtt. Ez az újabb variáció az evolúcióra azt a kérdést feszegeti, hogy mit jelent embernek, illetve férfinak, férfiasnak lenni. A felemelkedésnek egyúttal társadalmi jelentőség is tulajdonítható. Akár az ember kötelességének tekinthető, a társadalmi elvárásoknak való megfelelés egyik formájának. Az emberré válás egyben kötelességeket is szül, melyekkel az egyén gyakran konfrontálódik. A felkelés viszont már a lázadás egyik formája. Akár sikerrel jár, akár nem.

Pierre Rigal szólója a hétköznapi mozdulatok minimalista koreográfiája. Játék a vízszintes és függőleges tengelyekkel, a térrel, melyet a padlóra vetített videó képei furcsa univerzummá alakítanak át. A videó használata az előadásban kettős: egyszerre a színpadterv és a világosítás eszköze. A padlóra vetítéssel a tér egy-egy szeletét határolják el és osztják fel, ezzel irányítva, determinálva a táncos mozgását és térhez való viszonyát. A folyamatosan átalakuló színpadkép reakciókat provokál, egyfajta párbeszéd alakul ki a tér és a benne mozgó Rigal között. Az előadás második részében a testre vetített „élő hologram” az ember különös ön-képét teremti meg. Ezzel a játékkal a klónozásra, a különböző futurista technológiákra (kibernetika, stb.) tesznek utalást az alkotók.

Rigal egy testi lehetőségein és a színpad keretein túlmutató darab létrehozására tesz kísérletet. A súlytalanság és a humor között dolgozva egy többrétű előadást visz színre, melyben a pillanatképek maradandó erővel hatnak.

Felemelkedés (45 perc)
Koncepció – koreográfia – videó: Pierre Rigal
Koncepció – rendezés: Aurélien Bory
Hangterv – zene: Sylvain Chauveau – Joan Cambon – ARCA
Előadja: Pierre Rigal

Koprodukció: compagnie dernière minute / TNT – Théâtre National de Toulouse Midi-Pyrénées

Támogatta: la DRAC Midi-Pyrénées, du Conseil Régional Midi-Pyrénées, Conseil Général de la Haute-Garonne, Toulouse városa és CDC Toulouse Midi-Pyrénées.