Táncelőadások:
A négy évszak – 2006. február 17., 19 óra – Kamaraszínház
Nagyvárosi ikonok  –  2006. február 18. 17 óra – Csarnok
Médeia – 2006. február 19., 19 óra – Csarnok
Dó ré mi – 2006. február 18., 11 óra – Kamaraszínház • gyermek előadás

Koncert:
SZÁJBERGYEREK TURNÉ
Kistehén Tánczenekar
2006. február 18., este fél 9 – Kamaraszínház

Kiállítás:
Test - kép • táncfotókiállítás
Válogatás a VII. Veszprémi Táncfesztivál anyagából
2006. február 4 –  március 24. Nagyszínház - nézőtéri foyer

Röviden a „Tánchétvége Miskolcon” programról

Mi, a Miskolci Nemzeti Színház alakulófélben lévő önálló tánctagozatának vezetői, saját bemutatóinkon túl rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a műfaj helyi barátai ne csak a Miskolci Tánctagozat darabjait lássák, hanem módjuk legyen a kortárs táncszínház élvonalbeli magyar együtteseit, alkotóit és előadásait is megismerni.

Célunk, hogy ezen a hétvégén igazi eseményt, színházi csemegét kínáljunk. Szóljon a kulturális közélet Miskolcon ezen a három napon a Közép-Európa Táncszínházról, és a kortárs színpadi táncművészetről.
Ezért szervezzük meg az idén első alkalommal a „Tánchétvége Miskolcon” című programot a  Miskolci Tél - 6. Kocsonyafesztivál ideje alatt és eseményeinek sorában. A Tánchétvége vendége a Közép-Európa Táncszínház. A négy előadás rendező-koreográfusa, a társulat művészeti vezetője, Horváth Csaba. A Médeia című táncműben pedig a Miskolci Tánctagozat vezetője, Krámer György is szerepel.

Röviden a Közép-Európa Táncszínházról

A társulat olyan táncszínházi nyelv megalkotására törekszik, mely ön- és valóságismeretünk (aktuális) szövetében felfedezni, látni és láttatni képes egy archaikus letűntnek hitt, de ösztöneinkben megőrzött világ jeleit. Egy olyan világét, mely a miénk: ott kísért mozdulatainkban, munkál zsigereinkben, megbújik szavainkban. Ez az eleven jövővel terhes múlt korszerű kifejezőeszközökkel, sajátos táncvezetési technikával megjeleníthető: hétköznapjaink prózájában a rituálék költészete, közönséges, profán mozdulatainkban az ősi szakrális ünnepek pátosza.

                                Röviden a négy előadásról

A négy évszak

Az évszakok felfedezése, egymáshoz viszonyított különbözőségük hiteles tapasztalata csak egy olyan ember érzékenységében történhetett, aki képes volt egyben látni saját lelkének alakváltozatait és a természet körforgásában rejlő lázas mozgásokat. Az a természet, ami benne így megnyilatkozott, ettől kezdve azonos nyelvet beszélt azzal a természettel, mely lakhelyéül szolgált. Mi más ez, ha nem a hazatalálás kegyelmi pillanata, minden otthonteremtés lényegi feltétele. Ezt a különleges hangoltságot, feltétlen békét csak a zene szokta szóra bírni, többnyire csak benne tükröződik. Vivaldi A négy évszaka egyértelmű bizonyíték rá. A tánc nyelvi adottságaira bízni nagy valószínűséggel istenkísértést jelent.
De hol az az erő, mely ellenállni tud egy ilyen hívásnak…

2006. február 17. péntek, 19 óra – Kamaraszínház

Nagyvárosi ikonok

„Pilinszky János költészete kezdetektől meghatározta művészi ambícióimat, koreográfiai ténykedésemet. Mély elkötelezettséget takar hát, ha szólóestem neki ajánlom, belőle építem. Ez, itt és most persze még csak azt jelenti, hogy a koreográfus önkorlátozást vállal: éppen annyira kell majd az alkotási folyamatban fegyelmeznie, alázatra bírnia önmagát, mint amilyen fegyelemmel és alázattal mondta ki a költő – vagy éppen hallgatta el – az egykoron rábízott szavakat.” – írta a rendező-koreográfus-táncos, Horváth Csaba.

2006. február 18. szombat, 17 óra –  Csarnok

Médeia

„Horváth Csaba Médeiájában nincs Médeia, Iászón sincs, nincs benne aranygyapjú, kolkhiszi varázslat meg sárkányfogvetemény. Horváth Médeiaja a modern kor érzékeny emberi kapcsolatait, állandó konfliktusait ábrázolja. Örök téma, a Medeia története is erről szól. A darab értékes, a koreográfia és a rendezés következetes. Különösen jól sikerült, a négy fő alak eltérő jellemének bemutatása. Ebben nyilván alkotói szerepük van, a kitűnő előadóknak. A Vati Tamás megformálta figura a legfiatalabb, energikus, néha szertelen, de összetett, bonyolult. Zarnóczai Gizella jellemfejlődése járja be a legnagyobb utat, szeretet éhsége, szenvedése együttérzést vált ki.  Krámer György hitelesen ábrázolja a riadt, tétova, néha szerencsétlenkedő öregedő férfit. Prepeliczay Annamária alakítása kiemelkedő, titkot rejtő, fáradt Liv Ullmann – arca csodálatosan sugárzik.”
Kutszegi Csaba - Színház, 2004. április

2006. február 19. vasárnap, 19 óra – Csarnok

Dó ré mi

Táncszínház gyermekeknek és szülőknek. A Dó ré mi olyan beavatást célzó családi előadás, melyben a mozgásnyelvi elemek nem pusztán a mesemondást szolgálják, hanem maga a kortárs táncnyelv lesz a főszereplő. Az pedig, ami megfelelni képes mind a gyerekeknek, mind a táncszínház nyelvi adottságainak, az az önfeledt, semmivel sem helyettesíthető játék...

2006. február 18. szombat, 11 óra – Kamaraszínház

Röviden a Kistehén Tánczenekarról

A Kistehén Tánczenekar ma Magyarország egyik legismertebb bandája. A Kistehén animációs film és zene után 2005 elején a Szájber gyerek című számmal robbantottak újra nagyot.

Milyen zenét játszik a Kistehén Tánczenekar? Van, aki szerint „kulturlakodalmas popot”, mások szerint „optimista rockot”. De ez persze lényegtelen. Ami fontos: zenéjükben különböző stílusok keverednek, így a ska, a rock, a pop, az underground, a cigányzene, a reggae, a balkáni zene, az afrikai ritmusok és a modern tánczene. Szövegeik viccesek, egyszerűek, mégsem érdektelenek. A koncerteket vidámság, humor, sajátosan kelet-európai hangulat jellemzi. A Kistehén Tánczenekar igazi bulizenekar!

2006. február 19. vasárnap, este fél 9 – Kamaraszínház