Juhász Kata Társulata a Gödörben
Dátum: 2009. szeptember 10., csütörtök, 7:36
Juhász Kata Gaspard de la nuit című koreográfiája szeptember 27-28, 20 órai kezdettel lesz látható a Gödör Klub Spicc színháztermében.
Juhász Kata Gaspard de la nuit című koreográfiájának különlegessége, hogy táncszínházi előadásban ötvözi a romantikus költészetet, a klasszikus zongoraestet és a kortárs zenét.
Az előadás Ravel azonos című darabját dolgozza fel Egyed Beáta és Grecsó Zoltán táncosok előadásában, Mikó Szilvia zongorajátékával kísérve. Ravel zenéjét Korai Zsolt minimál elektronikus kompozíciója ellensúlyozza.
Juhász Kata koreográfiája követi Ravel zeneművének koncepcióját és hangfelvétel formájában felhasználja Aloysius Bertrand verseit is a koreográfiával együtt születő kortárs zenei kompozícióban. Az előadás kísérlet a Víz, a Levegő és a Föld három őselemének megragadására szólók, duók sőt a színpadon fizikailag is jelenlévő zongorával együtt triók formájában.
1.tétel
A víz halhatatlan nimfája, Ondine beleszeret egy halandó férfibe, és énekében kéri őt, hogy legyen a házastársa. A halandó elutasítja a nimfát, mert földi asszonyt szeret. A nimfa visszatér vízi palotájába és sírása esőként dobol a férfi ablakán. A víz a reménytelen szenvedély tüzében elpárolog, levegővé válik.
2.tétel
A Le gibet emlékezés, elvágyódás; a távoli harangszó ihlette hallucináció, a felfüggesztett harang metaforája, a súly és a súlytalanság ellentétpárjának érzékeltetése a levegőben.
3.tétel
A Scarbo, ami a Le gibet folytatása, az emberi test kínzó földhöz kötöttségének és a képzelet légiességének skizofrén látomása.
Ravel a Gaspard de la nuit címet szintén Bertrandtól kölcsönözte. Bertrand azonos című, prózai versben megírt költeménye egyfajta ars poetica, melyben a költő találkozik egy hajléktalannal és a művészet értelméről beszélgetnek.
Az előadás koncepciójának fontos eleme, hogy Raveli klasszikus zongoraműve eredeti formájában hangzik el, a kortárs zenei kompozíció bevezetőként, illetve átkötések formájában jelenik meg.
A minimalista, fehér padlóval borított színpadi térben a koncertzongora az egyetlen díszletelem, a látványt elsősorban a vetítés, a fények és a tánc határozzák meg.
Előadják: Grecsó Zoltán, Egyed Beáta
Zongorán játszik: Mikó Szilvia
Koreográfia: Juhász Kata
Zene: Maurice Ravel, Korai Zsolt
Videó: Korai Zsolt, Fény: Payer Ferenc, Vida Zoltán, Juhász Kata, Jelmez: Oehler Diana, Színpadtechnika: Ferenci Miklós
„Juhász Kata Gaspard de la nuit című munkája lassú sodrású, de egyedi értékekkel bíró előadás francia költészettel, élő zongoramuzsikával, ügyes, látványos effektekkel és végiggondolt szerkezettel. ’
(Tóth Ágnes Veronika, Színház)
„Egyszerre konkrét és metaforikus ez az élőben kinagyított mozi: a kép elemeként a zenébe olvadó táncos-duó szétválások és egymásra találások egész sorát "zongorázza" végig eddig a pontig, a túlvilági szféra és a földi lét kudarcoktól terhes kommunikációját próbálgatva, hogy fizikai értelemben is megérkezzen, összetalálkozzon a zene terébe szövődve. Konkrétabban: a találkozni vágyás, az egymás felé tett tétova vagy erőteljes közeledési kísérletek gomolyognak fel változó szereposztásban, néhol pedig a táncosok ketten egyszerre válnak földi vagy földöntúli lényekké, hogy együtt tükrözzenek-ellenpontozzanak más színi elemeket, effektust, zenét, tárgyakat a térben - a "lent" és "fönt" aktuális ellenpárjait.”
(Pap Gábor, Ellenfény)
Az előadás Ravel azonos című darabját dolgozza fel Egyed Beáta és Grecsó Zoltán táncosok előadásában, Mikó Szilvia zongorajátékával kísérve. Ravel zenéjét Korai Zsolt minimál elektronikus kompozíciója ellensúlyozza.
Maurice Ravel 1908-ban komponált zeneművét Aloysius Bertrandnak (1807-1841) a francia romantika költőjének költeményei ihlették. Bertrand még a franciák számára is szinte ismeretlen költő, aki azonban nagy hatással volt Baudelaire-re, Rimbaud-ra és a XX. századi expresszionista költészetre.
Ravel műve három tételből áll, melyek mindegyikét Bertrand egy-egy verse ihlette. Az egyes tételek az azokat ihlető versek hangulatát tükrözik: a moderato (lassú) Ondine (ő a víz nimfája): a víz folyékonyságát; az andante (nagyon lassú) Le gibet (az akasztófa): a levegőben messziről hangzó harangszó szomorúságát és a vivace (életteli) Scarbo (a törpe): a félelem lázas álmatlanságát.Juhász Kata koreográfiája követi Ravel zeneművének koncepcióját és hangfelvétel formájában felhasználja Aloysius Bertrand verseit is a koreográfiával együtt születő kortárs zenei kompozícióban. Az előadás kísérlet a Víz, a Levegő és a Föld három őselemének megragadására szólók, duók sőt a színpadon fizikailag is jelenlévő zongorával együtt triók formájában.
1.tétel
A víz halhatatlan nimfája, Ondine beleszeret egy halandó férfibe, és énekében kéri őt, hogy legyen a házastársa. A halandó elutasítja a nimfát, mert földi asszonyt szeret. A nimfa visszatér vízi palotájába és sírása esőként dobol a férfi ablakán. A víz a reménytelen szenvedély tüzében elpárolog, levegővé válik.
2.tétel
A Le gibet emlékezés, elvágyódás; a távoli harangszó ihlette hallucináció, a felfüggesztett harang metaforája, a súly és a súlytalanság ellentétpárjának érzékeltetése a levegőben.
3.tétel
A Scarbo, ami a Le gibet folytatása, az emberi test kínzó földhöz kötöttségének és a képzelet légiességének skizofrén látomása.
Ravel a Gaspard de la nuit címet szintén Bertrandtól kölcsönözte. Bertrand azonos című, prózai versben megírt költeménye egyfajta ars poetica, melyben a költő találkozik egy hajléktalannal és a művészet értelméről beszélgetnek.
Az előadás koncepciójának fontos eleme, hogy Raveli klasszikus zongoraműve eredeti formájában hangzik el, a kortárs zenei kompozíció bevezetőként, illetve átkötések formájában jelenik meg.
A minimalista, fehér padlóval borított színpadi térben a koncertzongora az egyetlen díszletelem, a látványt elsősorban a vetítés, a fények és a tánc határozzák meg.
Előadják: Grecsó Zoltán, Egyed Beáta
Zongorán játszik: Mikó Szilvia
Koreográfia: Juhász Kata
Zene: Maurice Ravel, Korai Zsolt
Videó: Korai Zsolt, Fény: Payer Ferenc, Vida Zoltán, Juhász Kata, Jelmez: Oehler Diana, Színpadtechnika: Ferenci Miklós
„Juhász Kata Gaspard de la nuit című munkája lassú sodrású, de egyedi értékekkel bíró előadás francia költészettel, élő zongoramuzsikával, ügyes, látványos effektekkel és végiggondolt szerkezettel. ’
(Tóth Ágnes Veronika, Színház)
„Egyszerre konkrét és metaforikus ez az élőben kinagyított mozi: a kép elemeként a zenébe olvadó táncos-duó szétválások és egymásra találások egész sorát "zongorázza" végig eddig a pontig, a túlvilági szféra és a földi lét kudarcoktól terhes kommunikációját próbálgatva, hogy fizikai értelemben is megérkezzen, összetalálkozzon a zene terébe szövődve. Konkrétabban: a találkozni vágyás, az egymás felé tett tétova vagy erőteljes közeledési kísérletek gomolyognak fel változó szereposztásban, néhol pedig a táncosok ketten egyszerre válnak földi vagy földöntúli lényekké, hogy együtt tükrözzenek-ellenpontozzanak más színi elemeket, effektust, zenét, tárgyakat a térben - a "lent" és "fönt" aktuális ellenpárjait.”
(Pap Gábor, Ellenfény)
Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |