A lét ellentmondásos feszültsége
Dátum: 2009. szeptember 24., csütörtök, 8:15
Gyűrt arany tánctér, színpad fölött lebegő rock-zenekar, elképesztő táncosok. Veszélyes és vad szenvedélyek, folyamatosan mozgó, helyet és alakot változtató testek– a lét ellentmondásos feszültsége a színpadon. Új Ultima Vez előadás, magyar szereplőkkel (is).

A belga sztárkoreográfus, Wim Vandekeybus rajongói hosszú-hosszú évek óta döbbent elragadtatással figyelik azt a hihetetlen energiát, szinte fékevesztett virtuozitást, ami az Ultima Vez társulat előadásait jellemzi – ebből kapunk ízelítőt a legfrissebb koreográfiában is október 9-én és 10-én 20-órától a Trafó színpadán.

Vandekeybus 2009-es darabját 7 fiatal táncos számára készítette. A téma az ellenállás, a változás, a pusztítás és a fejlődés, miközben az előadás folyamatos kísérletezés test és mozgás fizikai határaival, az épp csak lehetségessel és a majdnem lehetetlennel. Vandekeybus ebben a produkcióban is megbízható segítőtársakra lelt: Peter Verhelst flamand író szövegét Kylie Walters tolmácsolja - a magyar közönség így a darab női verzióját ismerheti meg (készült egy férfi változat is, melynek előadója Gavin Webber).
Vandekeybus átalakult, felfrissített társulatának előadásához a dEUS együttesből ismert Mauro Pawlowski szolgáltatja az élő zenét egy háromtagú zenekar élén. A társulatban két fiatal magyar táncos, Mészáros Máté és Vass Imre nemzetközi sikerének örülhetünk.

Wim Vandekeybus a neves belga koreográfus pályája az Ultima Vez alapításával és a What the Body Does Not Remember (Amire a test nem emlékszik) című darab bemutatásával kezdődött. Vandekeybus színpadi mozgást, zenét és filmet mesterien elegyítő munkáiban a tánc fizikai határait feszegeti: kirobbanó energia, veszély, extrém érzelmek dominálnak abban az autentikus koreográfusi formanyelvben, amelyhez két évtizede hű maradt.

Wim Vandekeybus Anne Teresa De Keersmaeker mellett Belgium legismertebb, világhírű koreográfusa. Munkáiban meghatározó fontosságú a zene és a mozgás kapcsolata. Számos kiemelkedő zeneszerzővel és előadóval dolgozott együtt (Thierry de Mey, Peter Vermeersch, David Byrne, Marc Ribot, Charo Calvo, Eavesdropper, David Eugene Edwards, George Van Dam), csakúgy, mint filmesekkel és képzőművészekkel (Walter Verdin, Octavio Iturbe,). 1985 és 1987 között Jan Fabre - a legnagyobb flamand rendező - The Power of Theatrical Madness című darabjával járta be a világot, majd Fabre a már befutott Vandekeybusnak írt és rendezett egy szóló darabot 1997-ben. Egyes munkáit Paul Bowles, Milorad Pavic, Julió Cortázar, Djuna Barnes írásai ihlették. Meghívott koreográfus az izraeli Batsheva Dance Company-nál (1996) és a spanyol Compania Nacional de Danza társulatnál. A Victoria flamand produkciós ház meghívására részt vesz a Nightshade projektben (2006), készít koreográfiát Sidi Larbi Cherkaoui számára (2002), 1993 és 1999 között artist in residence a Flamand Királyi Színháznál (Royal Flemish Theatre KVS).

„Hogy miért is hat mindez ma is? Elsősorban, mert az itt látott energiák, az erőbedobás teljesen hiteles, itt és most keletkezik, nem múlt idejű.” (Lőrinc Katalin, Ellenfény)

Rendező, koreográfus, látványtervező: Wim VANDEKEYBUS

Eredeti zene: Mauro PAWLOWSKI

Alkotók, táncosok:
Tanja Marín FRIÐJÓNSDÓTTIR, Dawid LORENC, Bénédicte MOTTART, Olivier MATHIEU, Máté MÉSZÁROS, Ulrike REINBOTT, Imre VASS, Kylie WALTERS

Zenészek (élőben):
Mauro PAWLOWSKI, Elko BLIJWEERT, Jeroen STEVENS
Művészeti asszisztens és dramaturg: Greet VAN POECK
Mozgásasszisztens: Iňaki AZPILLAGA

Fotó: Pieter-Jan De Pue

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Egy frissen szerződtetett fiatal énekes abban a szerencsében részesült, hogy az Opera színészbüféjében összebotlott Székely Mihállyal, a világhírű basszistával. Az újonc megragadta az alkalmat, hogy bemutatkozzék a nagy művésznek.
 
X. Ince pápa, amikor meglátta tulajdon arcképét, amelyet Velázquez festett, így kiáltott fel:
Aforizmák
„ Ha magunkhoz veszünk egy éhező kutyát, és ellátjuk minden jóval nem fog megharapni. Ez a legfőbb különbség a kutya és az ember között."
Mark Twain
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ