Magányosság férfi és nő között? A 2-1 /16 mm a hihetetlen közelség vagy a végemérhetelen távolságok paramétere?

Az előadás egy tiszta táncszínházi nyelvre épít.Két fehér bőrfotel kiabál az egyszerűségével a színpadon velünk szemben. Egy fekvő nő és egy férfi a nézőtér előtt lábainknál. Testüket derékszögben vékony fénysáv nyomja a földre, ami keresztül megy rajtuk.

Felállnak, lassan homok pereg fekete öltönyükből, az életük, vagy talán a " kizökkent idő".

A pergő kvarckristályok némasága óhatatlanul Abe Kóbó Homok asszonya világát idézi bennem.

Megjelenik az első mozdulat-szó, a nő lineáris vonalon való kibontakozása és férfi körszerű mozgásbeszéde az egyszerű formarajzra épít, mozgásuk tüzesedik.

A táncosok háta mögött a fotelek felé is fényút vezet. A belehuppanó testek "ülős" koreográfiája is beszéd. Némaságba rejtett ordítás. A két fotel, mint két kráter, a táncosok kiugranak majd vissza.

Az uniszónókra épülő s a helyenként széttört gesztusvilág nem a fotelekre épít,- a tárgyak már többek,mint tárgyak, inkább szimbólumok - hanem egymás hihetetlen közelségére s a mögötte rejlő lényegre: vajon elérhetik-e egymást? 

(Lengyel Péter)

Alkotók, előadók: Dékány Edit, Grecsó Zoltán, Lajkó Bence, Juhász András, Sőrés Zsolt (Desert Chaos feat. Ahad), Harsay Gábor, Payer Ferenc

Koncepció: Zsalakovics Anikó
Támogatók: NKA Táncművészeti Szakmai Kollégium, MU Színház, Új Előadóművészeti Alapítvány
Külön köszönet: Geltz Gergő
Fotó: Dusa Gábor

Videó található: http://www.youtube.com/watch?v=QPxOvb8MVJc

Kritika az előadásról: http://www.kulturpart.hu/tanc/10169/homokba_sullyedt_maganyossag

Fotó: Dusa Gábor