Te meg én
Dátum: 2009. november 22., vasárnap, 13:16
November 29-én és 30-án 20-órától láthatják a PR-Evolution Dance Company 2ME című produkcióját a MU Színházban.
Magányosan a sarokban. Mellettem üres szék, de vajon megjön-e akit várok.
Vissza a kezdetekhez, mikor férfi és nő kettévált. Magányos testek keresik végeláthatatlanul párjukat, hogy újra eggyé válhassanak.
Vágyódás, magány, kötöttségek, mind egyszerre kínoznak bennünket.
Egyedül vagyok és mégsem, hisz sokan vannak körülöttem, csak észre kell venni őket. Próba, végeláthatatlannak tűnő várakozásai folyamat. Ő az akire oly hosszú ideje vártam, vagy tovább, tovább, míg rá nem találok az igazira. Létezem a világban, egyedül, magányosan. Keresem azt, akivel eggyé válhatok, minden a helyére kerül. Az élet elfolyik mellettem, de az idő számomra megállt. Végre talán megérkezem. Csak mi ketten. Te meg én. 2ME.
Emberi viszonyokról szól majd előadásunk, már amennyire a zene és a tánc „megszólalni” képes.
Platón Lakoma című dialógusában, az Erószt dicsőítő beszédek egyikében a szerelmi vágy az emberi természet lényegi sajátja, éppen arra hivatott, hogy egyesülni hajtson, kényszerítsen bennünket: ami kettő volt, a szerelemben ismét „egy” legyen. (Zeusz volt ugyanis, aki kettévágott bennünket, s így lett az „androgünoszból”, a még egyben lévő „férfinőből” kettő, férfi és női nem. Erről szól ez a mítosz: azért keressük, kutatjuk másik felünket, hogy ismét „egyek” – egészek – lehessünk.) Keressük, kutatjuk az már igaz, de nem nagyon találjuk! Arra ítéltettünk tehát, hogy párban (ketten) legyünk minden kapcsolatban, hogy csak önmagunkban találjunk egységre, férfi és női valónk szimbiózisára?
De miről szól a teremtés-mítosz? Jelenthet-e mást az ember teremtése – „Isten képére és hasonlatosságára” –, mint hogy az emberből is csak egy „van”, mint Istenből? Miért vagyunk akkor még mindig párban, ilyen-olyan viszonyokban, kettősségekben? Két „fél” vagyunk csak, egymással szemben, bármilyen relációban? Vagy az „egész” az mindig az „egy” meg „egy” reményteljes harmóniája?
Koreográfia: Nemes Zsófia
Táncművészek: Jónás Zsuzsa, Nemes Zsófia, Tonhaizer Tünde, Baranyai Balázs, Hámor József, Tuza Tamás
Zene: Gergely Attila - montázs
Jelmez: Feledi János
Fény: Till András
Kiállítás a Páholy Stúdió képeiből
Azoknak akik november 30.- án érkeznek, igazi meglepetésben lehet részük, hiszen aznap 20.00 kor az előadás előtt nyílik meg a MU Színházban a kiállítás azokból a képekből, amelyet a Páholy Stúdió készített a PR-Evolution Dance Company-ról. Amikor nem a színpadon, vagy a próbateremben, hanem az utcán, ablakban, vagy éppen elhagyatott romos épületek mellett jelenik meg a mozdulat szépsége.
www.paholystudio.hu
Vissza a kezdetekhez, mikor férfi és nő kettévált. Magányos testek keresik végeláthatatlanul párjukat, hogy újra eggyé válhassanak.
Vágyódás, magány, kötöttségek, mind egyszerre kínoznak bennünket.
Egyedül vagyok és mégsem, hisz sokan vannak körülöttem, csak észre kell venni őket. Próba, végeláthatatlannak tűnő várakozásai folyamat. Ő az akire oly hosszú ideje vártam, vagy tovább, tovább, míg rá nem találok az igazira. Létezem a világban, egyedül, magányosan. Keresem azt, akivel eggyé válhatok, minden a helyére kerül. Az élet elfolyik mellettem, de az idő számomra megállt. Végre talán megérkezem. Csak mi ketten. Te meg én. 2ME.
Emberi viszonyokról szól majd előadásunk, már amennyire a zene és a tánc „megszólalni” képes.
Platón Lakoma című dialógusában, az Erószt dicsőítő beszédek egyikében a szerelmi vágy az emberi természet lényegi sajátja, éppen arra hivatott, hogy egyesülni hajtson, kényszerítsen bennünket: ami kettő volt, a szerelemben ismét „egy” legyen. (Zeusz volt ugyanis, aki kettévágott bennünket, s így lett az „androgünoszból”, a még egyben lévő „férfinőből” kettő, férfi és női nem. Erről szól ez a mítosz: azért keressük, kutatjuk másik felünket, hogy ismét „egyek” – egészek – lehessünk.) Keressük, kutatjuk az már igaz, de nem nagyon találjuk! Arra ítéltettünk tehát, hogy párban (ketten) legyünk minden kapcsolatban, hogy csak önmagunkban találjunk egységre, férfi és női valónk szimbiózisára?
De miről szól a teremtés-mítosz? Jelenthet-e mást az ember teremtése – „Isten képére és hasonlatosságára” –, mint hogy az emberből is csak egy „van”, mint Istenből? Miért vagyunk akkor még mindig párban, ilyen-olyan viszonyokban, kettősségekben? Két „fél” vagyunk csak, egymással szemben, bármilyen relációban? Vagy az „egész” az mindig az „egy” meg „egy” reményteljes harmóniája?
Koreográfia: Nemes Zsófia
Táncművészek: Jónás Zsuzsa, Nemes Zsófia, Tonhaizer Tünde, Baranyai Balázs, Hámor József, Tuza Tamás
Zene: Gergely Attila - montázs
Jelmez: Feledi János
Fény: Till András
Kiállítás a Páholy Stúdió képeiből
Azoknak akik november 30.- án érkeznek, igazi meglepetésben lehet részük, hiszen aznap 20.00 kor az előadás előtt nyílik meg a MU Színházban a kiállítás azokból a képekből, amelyet a Páholy Stúdió készített a PR-Evolution Dance Company-ról. Amikor nem a színpadon, vagy a próbateremben, hanem az utcán, ablakban, vagy éppen elhagyatott romos épületek mellett jelenik meg a mozdulat szépsége.
www.paholystudio.hu
Hozzászólás
| Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
Hozzászólások
| Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |
