A női és a férfi szerepek, a magány és az együttlét, a fájdalom és az öröm, a személyesség és a tárgyiasultság fölfokozott táncszínpadi lüktetése bizony arra kényszerít, hogy önmagunkra ismerjünk.

A színpadon öt táncos, akik hol kívülről, a távolból, mozdulatlanul és idegenként szemlélik a többiek küzdelmét, hol maguk válnak főszereplővé. Hogyan válhat, és válhat-e egyáltalán valóságossá számukra a Másik? Maradhat-e mindörökre beteljesületlen az iránta való vágy? Frenák visszatérő kérdése, hogy a Másikkal és az önmagunkkal szembeni megalkuvás milyen mértékben szövi át az életünket; hogy mennyire hatja át az öncsalás és őszintétlenség a saját testünkhöz fűződő viszonyunkat is.

Az InTimE különleges előadás a társulat életében: idén ezzel a darabbal tértek vissza Párizsba. 2004-ben nyílt meg a francia fővárosban Franciaország Nemzeti Táncközpontja (Centre National de la Danse, CND). A tánc francia fellegvárában való bemutatkozás önmagában óriási szakmai siker, amelyet ennek köszönhetően felfokozott várakozás előzött meg. Rosita Boisseau, a Le Monde újságírója a következő szavakkal csigázta fel a franciákat: „A fizikalitás határait feszegető munkájának nyersessége, az emberi ösztönök pszichológiai pontossága kirobbanó erejű előadást hoz létre. A magyar Frenák Pál InTimE c. darabja hat harcra kész táncossal és egy vörös kanapéval a zsigerekből eredő tánc határait egyre messzebb tolja. A magányra, a szexualitásra építkező érzelmek és vágyak összetettsége egy dinamikus és feszes partitúrát hoznak létre. (…) Mélyen fájdalmas előadás.”

"Micsoda érzékiség, micsoda erotikus töltet!", írja lelkesen a Nouvel Observateur hasábjain Odile Benyahia-Kouider és Raphaël de Gubernatis, majd így folytatják: "Művészileg mindez mégsem érne sokat, ha a rendkívül pontosan kigondolt, strukturált koreográfia, mely állandó veszélynek teszi ki a határait feszegető testet, nem szolgálná az InTimE lényegét jelentő, gesztusokban kifejezésre jutó értelmet."

S az InTimE szemmel láthatóan nem okozott csalódást a francia közönségnek. Mind a három nap – a CND-ben is szokatlan módon – teltházzal, a lépcsőkön is ülve nézték az előadást.

Az InTimE feszességét, lüktetését nem csak a francia közönség élvezhette. Ugyanis a CND együttműködésben áll az Artéval, mely az Interneten keresztül a kultúra demokratizálásának jegyében hónapokon át elérhetővé teszi honlapja Live Web funkcióján keresztül a február 24-én felvett InTimE előadást, így bárki részese lehet az élménynek.

A hazai közönségnek ismét alkalma nyílik arra, hogy élőben nézze meg ezt a túlfűtött, energikus, vibráló, erotikus előadást április 9-én, 10-én és 11-én este a Trafóban.

Koreográfia: Frenák Pál

Táncosok: Fekete Zoltán, Holoda Péter, Jantner Emese, Jónás Zsuzsa, Kolozsi Viktória, Nelson Reguera

Zene: Gilles Gauvin
Jelmez: Szabó Gergely
Technikai vezető: Molnár Péter
Technika (fény): Marton János
Technika (hang): Hajas Attila