A faun kiválasztottsága
Dátum: 2010. április 18., vasárnap, 10:40
A Faun című táncelőadás témaválasztása bizonyos tekintetben folytonosságot alkot korábbi előadásaim világával, ahol személyiségünk átalakulásait, emberi és állati, valódi és fiktív oldalaink összetalálkozását, konfliktusait és az ebből eredő transzformációkat kutattam. A Faun az állati, misztikus, mitologikus szélsőségek, mesebeli karakterek irányába halad tovább, ahol a fantázia elvarázsolt, egyszerre elbűvölő és néha sötéten fenyegető világa kap nagyobb teret.

Mindeközben a Faunban nagyon izgalmas a mássága, kiválasztott ugyanakkor áldozati léte. És miután szinte minden értelmes közeg sajátja a kirekesztés: a környezete vagy felemeli és rajongva csodálja vagy kilöki magából az oda nem illőt, a tőle eltérőt, a másként viselkedőt, az idegent.

Faunus az ókori Rómában a faunok vezetője volt. A földművesek és a pásztorok imádták, és általában Pán görög istennel azonosították. A faunok az erdők-mezők istenségei voltak, embertestük kecskelábban, farokban végződött, és kecskefülük is volt, mint a szatíroknak. A görög mitológiában a szatírok a fák és hegyek istenségei. A szatír olasz verziója a faun. A faunokat a kéjvággyal is azonosították. Az erdei félisteneket, mint a férfiasság megtestesítőit jelölték ezzel a szóval. Az alsóbbrendű istenség, félig ember és félig állat Dionysus (a bor istenének) társa.

A faun mitikus alakja számos művészt inspirált meghatározó hatású alkotásokra a huszadik század során. Ezek közül mindenképp említésre méltó és releváns a Vaclav Nyizsinszkij – féle 1912-es előadás: Egy faun délutánja – a balett hagyományos nyelvi készletét mellőző és szokatlanul erotikus művet Párizsban botrány kísérte. Az előadásban a kor haladó szellemű művészeit egy fókuszpontba sűrítő Orosz Balett első nagy kiugrása a hagyományos keretekből egyben a huszadik századi európai modern balett kezdetét is jelentette. Erre a korszakra tágabb értelemben is jellemző az elegyítés: Sztravinszkij, Dali, Cocteau és sok más meghatározó és a fantázia legkülönbözőbb tartományaiba gyakran kalandozó művész világa találkozik össze benne.

Duda Éva: FAUN

Helyszín:

Nemzeti Táncszínház

A bemutató időpontja:

2010. április 24. (Bemutató) 2010. május 19.

Alkotótársak, közreműködők, stáb:


Alkotótársak, közreműködők, stáb:

Táncművészek: Jónás Zsuzsa, Bora Gábor, Grecsó Zoltán, Mikó Dávid (INPUT program résztvevője), Lázár Eszter, Simkó Beatrix

Produkciós asszisztens:
Czveiber Barbara

Díszlet:
Duda Éva

Jelmez:
Masa Richárd

Fénytervező:
Kovács Gerzson Péter

Vetítés, Videó:
Gothár Márton

Képgrafikus művész:
Lévai Ádám

Zeneszerzők:
Debussy
Sztravinszkij
Kunert Péter

Koreográfus:
Duda Éva

 

 

 

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Kálmán Jenőnek, a XX. század aranyos humorú pesti írójának volt egy kutyája. Egy rendkívül okos puli, amelyről könyvet is írt, és amely a történelemben – legalábbis a kutyatörténelemben – egyedülálló dolgot művelt.
 
Egy frissen szerződtetett fiatal énekes abban a szerencsében részesült, hogy az Opera színészbüféjében összebotlott Székely Mihállyal, a világhírű basszistával. Az újonc megragadta az alkalmat, hogy bemutatkozzék a nagy művésznek.
Aforizmák
„ Ha magunkhoz veszünk egy éhező kutyát, és ellátjuk minden jóval nem fog megharapni. Ez a legfőbb különbség a kutya és az ember között."
Mark Twain
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ