A filmművészet mindig is közel állt Frenák Pálhoz, hiszen filmes motívumokat korábban is felfedezhettünk munkáiban (gondoljunk csak a Lakomára, az InTimE-ra vagy éppen a Fiúkra). Azonban a k.Rush az eddigieknél tudatosabban foglalkozik a film és a tánc összekapcsolásával, melynek során a valóság és az álom határai összemosódnak, látomásszerű road-movie-vá alakulva a színpadon. 

A dunaParton bemutatásra kerülő második változat, a k.Rush (Road/Moving) szűkített, hat fős szereplőgárdával a fiatalabb táncosokat helyezi előtérbe, és a road-movie filmes műfajának koreografikus megoldásait gondolja tovább. A táncosok kirobbanó energiával kezdik meg végtelen utazásukat. A bennük lévő megzabolázhatatlan életerőre szükség is van a folyamatos utazáshoz, és hogy a változás dinamikáját tárhassák a nézők elé. A megfékezhetetlen tempó a száguldásnak, míg a táncjelenetek, a videóvetítések és a hang merész összekapcsolása a filmes montázs sűrűségének érzetét keltik a nézőben.