Az izmok és a reflexek véletlenszerű működése adta szabadságban - az egymásra figyelésnek és reagálásnak köszönhetően - az egzaltált szólók közösséggé fejlődnek, a szimultán mozdulatok szinkronná alakulnak, a mozgás tudatosan szétbontott elemei új formákat eredményeznek. Ez a fizikalitásból kiinduló mozgásrendszer befolyásolja a tudatállapotot, ami óhatatlanul visszahat a mozgásra, ezzel végtelenítve a koreográfiát.

Magának a Basse danse előadásnak az improvizációs „testnyelvét“ egy négyhónapos berlini szakmai gyakorlat során dolgozta ki közösen a társulat. John Ashford, a londoni Place Theatre korábbi valamint a nemzetközi Aerowaves hálózat és fesztivál jelenlegi igazgatója, találóan „koncentrált figyelemelterelés”-ként írta le a koreográfia alapelvét, hiszen a táncosok éber jelenléte elengedhetetlen ahhoz, hogy minél izgalmasabb, érdekesebb irányokba tereljék egymást.

Az előadás nem véletlenül kapta a Basse danse címet. Egyrészt a dús és dinamikus mozgás kívánta meg, hogy a zene ne terhelje túl a táncot, másrészt az is fontos szempont volt a választásnál, hogy a zene mind szerkezetében, mind az építkezésében összhangban legyen a mozgással. A basse danse egyszerre jelenti a XV. század legelterjedtebb táncformáját és a hozzá társuló improvizatív hangszeres zenét is. Ahogy a zene, úgy építkezik a mozgás is: az egzaltált szólókból közösség fejlődik, a szimultán mozdulatok szinkronná válnak, a mozgás szétbomlott elemei új formákat alkotnak.

„…az absztraktnak önmagában semmi jelentése, noha természetesen lehet vele ironizálni, gúnyolódni vagy viccelni – a Hodworks társulata ezt meg is teszi. Ettől persze nem lesz kabarészombat Hód Adrienn koreográfiájából, de mindenképpen üdítően hat, hogy a mozgásnak ezt a vetületét sem hagyta figyelmen kívül, amikor elkezdett kutakodni egy kicsit szexuális szokásaink rejtelmeiben.”

Zsedényi Balázs, 7óra7perc

„Amikor a cikkíró nézte e posztmodern Basse danse gyönyörű mozgássorait, egyre inkább eltöltötte az a rémület, hogy mi, civilizált harmadik évezrediek, ezt a kevéske örökséget is képesek vagyunk el… izélni, ha nem vagyunk eléggé körültekintőek. Valami ilyesmit üzennek talán Hodworksék; valamit tudnak rólunk, különben nem gondolkoztak-dolgoztak volna ennyit ezen az egészében kiforrott, részeiben finomra hangolt-táncolt produkción.”

Varga Sándor Márton, tánckritika.hu

koreográfia: Hód Adrienn
élőzene, ének: Mizsei Zoltán
táncosok: Cuhorka Emese, Garai Júlia, Molnár Csaba, Marco Torrice
dramaturg: Végh Ildikó
látvány: Sebő Rózsa
jelmez: Imre Katalin – ARTISTA http://www.artistafashion.com/
fényterv: Andre Pronk / Wil Frikken