A Gördeszkák Frenák Pál talán egyik legszemélyesebb darabja, hiszen a táncos-koreográfus gyermekkori élményeiből, emlékképeiből táplálkozik. Hat éves, amikor édesapja halála után hét évre egy állami intézetbe kerül. Az előadás világa így a ’60-as évek hátrányos társadalmi helyzetű, állami intézménybe zárt gyermekeinek a világát tükrözi. Meglepő módon az előadás sok felszabadult életörömöt fejez ki, nem mintha az általa ábrázolt világ ne lenne olykor kegyetlen és vad, nem mintha az élet sötét oldala hiányozna belőle. De mindez gyermeki ártatlansággal, a gyermekek hangján szólal meg.

A Gördeszkák című darab mozgásvilágában az állami intézménybe zárt, elszigetelt gyermekek univerzuma tükröződik. Bent erőszak, az érzések elfojtása, ahol kérdő, értetlen, kerítés mögé zárt arcok sorakoznak. A gyermekek közötti párbeszéd replikázás, szavak nélkül történik. Frenák egyedi jelrendszerén keresztül mutatja be a korai érzékelést, a gyermeki, majd az ifjúkori megfigyeléseket.

A koreográfiában a tinédzserek divatos sportszere szokatlan metaforaként jelenik meg. Magának az eszköznek, azaz a gördeszkának, is fontos szerepe van az egyensúlyt jelentő kiút keresésében, melynek során valós és elképzelt pillanatok elevenednek meg a színpadon. Az előadás dinamizmusát az energikus mozgásvilág, a díszletelemek, a fény- és hanghatások összjátéka teremti meg.

Frenák Pál 1999-ben tért vissza Magyarországra hogy megalapítsa francia-magyar táncegyüttesét. A hazai táncéletbe egy radikálisan új stílust hozott a maga dinamikus mozgásvilágával, újfajta érzékenységeivel, a verbális üzeneteken túlmutató kifejezési formáival. Innovatív tér- és testhasználata meghatározó hatással volt a hazai kortárs tánc fejlődésére. November elején a Nemzeti Táncszínház felkérésére egyik korai darabját, az 1994-es Gördeszkák felújított változatát nézheti meg a közönség. Érdekesség, hogy a darab ősbemutatója még 1993-ban a Budapesti Őszi Fesztivál keretében volt a Petőfi Csarnokban.