"A darab címét József Attila Hazám című verse ihlette" - mondta el Kocsis Enikő, a társulat művészeti asszisztense az MTI-nek pénteken. - A produkció az 1910-es és 1920-as évekből, az Egyesült Államokba történő legnagyobb kivándorlási hullám idejéből merítkezik".

Annak idején nagyon sokan úgy hagyták el az országot, hogy vissza akartak térni az óhazába. A kivándorlóknak azonban csak az egynegyede tért vissza Magyarországra. Minden családban akad olyan rokon, ismerős, barát, vagy családtag, akinek él valakije az Egyesült Államokban. A darab aktualitását jelzi, hogy manapság is nagyon sok fiatal csak külföldön tudja elképzelni a jövőjét - hangoztatta.

Fitos Dezső koreográfiája elsősorban férfisorsokat mutat be. Kilenc táncos kelti életre a színpadon a kivándorlás, a kiérkezés, az ottani azonosulás és a lehetőségek keresésének nehézségeit. A férfiak annak idején a fiumei kikötőből indultak útnak, ahol különböző nemzetiségek találkoztak, majd közös hajón vergődve érkeztek meg Ellis Island kikötőjébe.

Miután átestek a kötelező vizsgálatokon, megkezdődött a hajsza a különböző munkalehetőségek után: bányákba, vasöntödékbe, építkezésekre, kohókba vitték dolgozni a magyarokat, akiket a helyi amerikaiak hunkyknak, vagyis "izompacsirtáknak" gúnyoltak. Akadtak köztük, akik asszimilálódtak az új közösségbe és megtalálták a szerencséjüket, voltak, akik lecsúszott emberként elvesztek az Újvilágban, megint mások pedig nem bírtak a honvágyukkal és hazatértek, vagy belehaltak a megpróbáltatásokba - emlékeztetett Kocsis Enikő.

A darab Makó Péter, Pál Lajos és Fitos Dezső együttműködéséből született zenei világa is rendkívül sokszínű: a George Gershwin Kék rapszódiájától kezdve egészen Antonín Dvorák Újvilág-szimfóniájáig terjedő komolyzenei klasszikusok mellett, néptánc együttes lévén, a népzenei alapok is meghatározóak. A színpadképet raklapokkal, utazóládákkal, hordókból felépülő hajókkal, toronyházakkal, kikötőkkel és kocsmákkal gazdagított díszlet teszi még izgalmasabbá.

A Vaskakas Bábszínházzal való együttműködésnek köszönhetően számos bábszínházi elem is feltűnik a színpadon: a ládák hol hajóként, kocsmaként, vagy kikötőként elevenednek meg a nézők szeme láttára. A darab történelmi hitelességéről Balogh Balázs, az MTA Néprajztudományi Intézetének igazgatója gondoskodott. A Szűcs Eszter munkáját dicsérő korhű jelmezekkel színesített produkció dramaturgi munkálatait Kocsis Rozi látta el.

A pénteki premiert követően a közönség július 26-án és augusztus 9-én láthatja a darabot a Nemzeti Táncszínház Karmelita Udvarán. A győri közönség pedig június 21-én nézheti meg a produkciót a városban megrendezésre kerülő Magyar Táncfesztivál keretében.

(MTI)