Juronics Tamás kifejtette: a két darab több ponton kapcsolódik a társulathoz, ezért választották az ünnepi évad egyikének az előadást. Arvo Pärt a kortárs egyházi zene egyik legjelentősebb megújítója. Ezt a művét 1985-ben írta, melyet 1993-ban Juronics Tamás is feldolgozott. Pergolesi művét pedig Imre Zoltán gondolataival már nagy sikerrel játszották Szegeden 1988-ban. Most azonban teljesen más gondolatokra fűzve kerülnek újra a közönség elé.

A két műnek bár a címe egy, különböző jelentést hordoznak. Az egyik egy tudatos döntésről árulkodik, az anyai veszteségek tudatos vállalásáról, míg a másik a fájdalom anyai ösztönös megjelenítéséről. Az első műben Pärt minél egyszerűbb eszközökkel próbál érzelmet kelteni, ezért a koreográfus maga is erre az egyszerűségre törekedett.

Mint mondta, a két darabot szándékosan más gondolatra fűzte fel. Míg a Pergolesi-rész az általános anyai fájdalomról szól, addig az első rész Mária anyaságának első pillanatát, az angyali üdvözletet ábrázolja, melybe egy jövőt idéző vízió szövődik. A későbbi fájdalmakról, szenvedésről mutat képet a világ Máriának, aki a darab végére a furcsa érzésekkel megtelve tudatosan mégis amellett dönt, hogy elfogadja Isten rászabott útját. Ezzel tudja, hogy a fájdalom és az öröm együtt jár, de mégis megéri ezt az utat vállalni. Mária szerepében Hajszán Kittit és Hortobágyi Brigittát, Gábriel arkangyalként Czár Gergelyt láthatja a közönség.

A második részben szándékosan akart reflektálni Imre Zoltán munkájára a koreográfus. A darabban az egykori mester megelevenítette a bibliai képet, másrészt a mindenkori népirtásokra is utalt, amelyben az anyák elveszítik gyerekeiket. Ezt a párhuzamot megtartotta Juronics Tamás is. A bibliai történetet viszont vetítve, festményeken, képzőművészeti alkotásokon keresztül láthatják a nézők. Ezzel a látvánnyal lépnek kapcsolatba a táncosok, megelevenítve azt az anyai fájdalmat, amit egy gyermek elvesztése jelenthet. Mária szerepét Zsadon Flóra táncolja.

(MTI)