Szenvedéstörténetek a Trafóban
Dátum: 2006. szeptember 27., szerda, 13:48
Szeptember 28-tól 30-ig láthatják a Frenák Pál Társulat: Apokalipszis-Frisson című produkcióját – ezúttal új fölállásban – a Trafóban. A Csajokból már ismert Kolozsi Viktória és a tavaly látott Johanna Mandonnet és Nelson Reguera mellett most bemutatkozik a magyar közönségnek Várnagy Kristóf, a koreográfus legújabb felfedezettje is. Az előadás az ember legmélyebb ösztöneit kutatja, a testbe, a mozdulatba vésődött emlékeket hozza a felszínre.
Frenák kirobbanó, elsöprő erejű tánccal, sokkoló és olykor groteszk szimbólumokkal jeleníti meg mindezt. A lenyűgöző mozgáshoz Fabrice Planquette alkotott rendkívül erős zenét, amelynek a lüktetését a zsigerekben érezni.

A darab a táncosok árnyjátékán alapul, amelyet videó vetít ki a színpadon elhelyezett négyzet alakú platóra. Az árnyak birodalmában tett fantáziautazás egyértelmű szimbólum. Az ember legmélyebb rétegeinek, tudatalatti tartalmainak keresése, a végső határok újbóli szétfeszítése; valami végső igaz, lemeztelenített valóság meglelése a mindenek felett hajszolt, vágyott cél. A szemünk előtt életre kelt fantomokról egyetlen pillanatra sem tudjuk eldönteni, hogy valódiak-e vagy csupán a képzelet szüleményei, vajon végletes vonzalmat vagy éppen pusztító gyűlöletet ébresztenek a nekik kiszolgáltatott nézőkben. Véres csatákat, vagy érzéki játékot látunk? Kik ők és miféle ezerarcú viszony fűz bennünket hozzájuk?

Az Apokalipszis-Frisson a Fiúk és a Csajok után Frenák Pál trilógiájának befejező része, melynek bemutatója 2005 márciusában volt a Trafóban.

fotó: Lékó Tamás

„Tűéles mozdulatok, a test teljes megfosztottsága és groteszk félelmei jellemzik a Frenák Pál Társulat új darabját. Kemény, fémes és szégyentelen.”

(Mestyán Ádám: Magyar Narancs XVII. évf. 14. szám, 2005. április 7.)

Koreográfia /Choreography:
Frenák Pál

Táncolják /Dancers: Kolozsi Viktória, Johanna Mandonnet, Nelson Reguera, Várnagy Kristóf (Fülöp Viktor ösztöndíjas)

Díszlet /Set design:
Kiss Péter, Emmanuel Piret

Jelmez /Costume:
Maryse Khoriaty

Zene /Music:
Fabrice Planquette

Videó /Video:
Jean-Sebastian Leblond Duniach

Fény /Light:
Marton János

Hang /Sound:
Hajas Attila

Színpad /Stage: Ferenczi László

Támogatók: NKA, NKÖM, Főváros, AFAA, La Faiencerie Théatre, Ministére de la Culture (DRAC Picardie, Nord-pas-de-Calais)

Kritikák:

„Az Apokalipszis-Frisson legjobb jelenetei a férfi-nő kettősök. A fiúk és a csajok külön-külön tanulmányozása után Frenák összeeresztette a két nem képviselőit – ezért is gondolom, hogy az Apokalipszis-Frisson a triptichon harmadik darabja. A Fiúkban megismert esendő, gyenge férfiak nők közelébe kerülve többször domináns hímként kezdenek viselkedni. Az Apokalipszis egyik kettősében a férfi „fölülről kezeli" a nőt: majdnem végig a dobogón maradva, a hajánál fogva rángatja a partnerét. Visszatérő motívum, hogy a teremtés egyik koronája a színpad elején nemiségét hangsúlyozza: kisnadrágját félig lehúzva némi betekintést enged intim titkaiba, majd férfijelképét öntudatos büszkeséggel igazgatja. A nőket sem kell félteni. Az egyik hisztérikusan fetrengve, anyaszült meztelenül szólót ad elő az emelvényen, később boás revüjelmezben díváskodik, később úgy becsavarodik, hogy kényszerzubbonyt kell ráadni.” (Kutszegi Csaba, Színház, 2005. április)

„Merész, a maga módján mégis rejtőzködő művészfigura Frenák Pál. (…) Egy alapvetően szeméremes és álszenteskedésre hajlamos társadalomban válhatott művészete roppant népszerűvé. Frenák darabjai szenvedéstörténetek. Ismerősek a kínban összeránduló testek, a túlzó meztelenség, a kihívó csábítás, az egymást kegyetlenül, hidegen kezelő alakok viszonyrendje. Jóleső nézni a fantasztikus ügyességgel dolgozó táncosokat, a puritán, a táncot magát izgalmasan kiemelő, mégis rafinált színpadot.” (Mások, 2005. május XV. évf. 5. szám)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
 
A L'Opinion című lap 1885.október 15-i számában megemlékezik a Hotel Drouot árveréséről (amely árverési csarnokot műfordítóink Drout-szállodának szoktak magyarítani), s elmondja, hogy mikor a szolga a kiállítási asztalra helyezett egy milói Vénust ábrázoló másolatot, harsány hangon kiáltotta a közönség felé:
Aforizmák
„Akkor vagyunk a legnevetségesebbek, amikor a legkomolyabban vesszük magunkat."
Jack Lemmon
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ