Mesterkéltség nélküli költészet
Dátum: 2006. október 2., hétfő, 0:26
José Navas kanadai koreográfus legújabb darabjával tér vissza Budapestre! A Portable Dances a tiszta tánc igazi gyöngyszeme, a fény és a mozdulatok egyszerűségével dolgozó munka.
A letisztultságot és költőiséget ötvöző előadásban Robert Rauschenberg képzőművész (Pop art) térrel kapcsolatos elképzelései tükröződnek. A három részből álló koreográfia egy kifinomult mozgáskísérlet, melyben a fény mellett a hanggal való játék is szerepet kap: Alexander MacSween kizárólag a táncosok hangját használva alkotta meg az előadás zenei anyagát, melyben a repetíciók és nyújtások a mozdulatokban visszatérő motívumokra rímelnek.
„Mesterkéltség nélküli költészet. (…) A táncosok üveglapot metsző gyémánt erejével haladnak a térben. Látható könnyedséggel szelik a teret, megmutatva magas szintű technikai tudásukat és hogy mesterien uralják a testüket.” (Normand Marcy, Voir, Montréal, 2005)
A venezuelai születésű José Navas 1991 óta dolgozik koreográfusként és gazdagítja újabb és újabb alkotásokkal repertoárját. Ez a mára már több mint húsz művet számláló repertoár hozta meg számára a nemzetközi hírnevet, melynek köszönhetően olyan nagy presztízsű színházak és fesztiválok állandó vendége, mint a Holland Táncfesztivál, a bécsi Impulstanz fesztivál, a londoni Dance Umbrella, a New York-i Joyce Theater és a Velencei Biennálé.
A Portable Dances a mozgás kutatásáról szól - José Navas a mozdulatsorokat tételekként kezeli, melyeket invertál, megváltoztat, tovább fejleszt, majd dekonstruál. A táncosok végtagjai egy komplex gépezet részeiként funkcionálnak, a mozdulatok egyszerűsége és szépsége testesül meg az óramű pontosságával szerkesztett koreográfiában. Navas egy merész és különös, érzelmekben gazdag koreográfusi világot hozott létre, mely a venezuelai gyökerekből és a latin amerikai irodalom iránti rajongásából táplálkozik. A koreográfus fantasztikus hangulatú darabjaiban az érzelem a néző egyetlen iránytűje.
Robert Rauschenberg az 1950-es években vált ismertté, a gyakran Neo-Dadának nevezett irányzat képviselőjeként. Ma már az amerikai Pop Art mozgalom egyik legjelentősebb alakjaként tartják számon. Szoros szálak fűzték a Black Mountain College-hoz és az ott alkotó művészekhez, többek között John Cage zeneszerzőhöz és Merce Cunningham koreográfushoz, akivel később előadásai díszlet- és jelmeztervezőjeként dolgozott együtt. Majd saját darabokat is ’színre vitt’, általában különös helyszíneket (korcsolyapályát, mozit) választva, melyekben a hagyományos színpadi téren belüli tér lehatárolása izgatta és a különböző elemekből (táncosok, kosztümök és tárgyak) mozgó kollázst kreált. Cunningham korábbi tanítványaival (Steve Paxton, Trisha Brown, Deborah Hay, stb.) dolgozott együtt.
A Portable Dances est három részből áll / Portable Dances is a triple bill:
Pas de Deux for four Dancers (17 perc)
Solo with Light (13 perc)
Trio in White (25 perc)
Koreográfia: José Navas
Zene: Alexander MacSween
Fény: Marc Parent
Jelmez: José Navas
Technikai vezető: Lee Anholt
Fotó: Michael Slobodian
„Mesterkéltség nélküli költészet. (…) A táncosok üveglapot metsző gyémánt erejével haladnak a térben. Látható könnyedséggel szelik a teret, megmutatva magas szintű technikai tudásukat és hogy mesterien uralják a testüket.” (Normand Marcy, Voir, Montréal, 2005)
A venezuelai születésű José Navas 1991 óta dolgozik koreográfusként és gazdagítja újabb és újabb alkotásokkal repertoárját. Ez a mára már több mint húsz művet számláló repertoár hozta meg számára a nemzetközi hírnevet, melynek köszönhetően olyan nagy presztízsű színházak és fesztiválok állandó vendége, mint a Holland Táncfesztivál, a bécsi Impulstanz fesztivál, a londoni Dance Umbrella, a New York-i Joyce Theater és a Velencei Biennálé.
A Portable Dances a mozgás kutatásáról szól - José Navas a mozdulatsorokat tételekként kezeli, melyeket invertál, megváltoztat, tovább fejleszt, majd dekonstruál. A táncosok végtagjai egy komplex gépezet részeiként funkcionálnak, a mozdulatok egyszerűsége és szépsége testesül meg az óramű pontosságával szerkesztett koreográfiában. Navas egy merész és különös, érzelmekben gazdag koreográfusi világot hozott létre, mely a venezuelai gyökerekből és a latin amerikai irodalom iránti rajongásából táplálkozik. A koreográfus fantasztikus hangulatú darabjaiban az érzelem a néző egyetlen iránytűje.
Robert Rauschenberg az 1950-es években vált ismertté, a gyakran Neo-Dadának nevezett irányzat képviselőjeként. Ma már az amerikai Pop Art mozgalom egyik legjelentősebb alakjaként tartják számon. Szoros szálak fűzték a Black Mountain College-hoz és az ott alkotó művészekhez, többek között John Cage zeneszerzőhöz és Merce Cunningham koreográfushoz, akivel később előadásai díszlet- és jelmeztervezőjeként dolgozott együtt. Majd saját darabokat is ’színre vitt’, általában különös helyszíneket (korcsolyapályát, mozit) választva, melyekben a hagyományos színpadi téren belüli tér lehatárolása izgatta és a különböző elemekből (táncosok, kosztümök és tárgyak) mozgó kollázst kreált. Cunningham korábbi tanítványaival (Steve Paxton, Trisha Brown, Deborah Hay, stb.) dolgozott együtt.
A Portable Dances est három részből áll / Portable Dances is a triple bill:
Pas de Deux for four Dancers (17 perc)
Solo with Light (13 perc)
Trio in White (25 perc)
Koreográfia: José Navas
Zene: Alexander MacSween
Fény: Marc Parent
Jelmez: José Navas
Technikai vezető: Lee Anholt
Fotó: Michael Slobodian
|
Hozzászólás
| Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
Hozzászólások
| Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |
