„Az a fajta táncszínház, amit mi itt Miskolcon csinálunk, nem azt helyezi a középpontba, hogy történeteket meséljen el. Nem irodalmi alapanyagokat hűen követő adaptációkra törekszünk. Mozdulatok, cselekvések, színpadi történések sorozatából építkezünk, amelyek mindegyikének magában kell hordoznia egy gondolat egészét. Ez a gondolat pedig jelen esetben nem más, mint a mágikus, bűnös, rosszra vivő hatalom, a hatalommal való visszaélés gyakorlata. Ennek megtestesítője Cipolla: ő a gonosz, az erejét rossza használó szimbolikus alak. Nekem tehát Cipolla elsősorban azt az örök figurát jelenti, aki képes a társai felett uralkodni az ördögi erő megtestesítőjeként.

Krámer György – Cipolla

„Ki gondolta volna, hogy 2006 őszén mindennapi életünk eseményei, a közélet alakulása ennyire szembe jön azzal, amit hatalomról, a tömegről, a manipulálhatóságról ezzel a darabbal megpróbálok elmondani. Ha a társadalomban ilyen elmozdulások, remélhetőleg végső soron pozitív változások következnek be, akkor nekünk erről lehetőségünk és kötelességünk a magunk művészi, táncszínházi nyelvén megnyilatkozni."

Kozma Attila rendező-koreográfus

„A darab végére világossá kell válnia, hogy Cipolla, vagyis a gonosz szempontjai, értékei nem győzhetnek."

Majoros István – Öltönyös úr