Maurice-Jean Berger néven született 1927. január 1-jén, Marseille-ben. Édesapja a filozófus, Gaston Berger volt, aki nem vette jó néven, hogy három fia közül a legidõsebb a tánc mellett döntött.

Maurice tehetsége azonban annyira szembeötlõ volt, hogy mindössze 14 évesen már a Párizsban, az Opéra National színpadán táncolt. Tanulmányai befejeztével pedig Janine Charrat és Roland Petit társulatával járta az országot. Sikerei és tehetsége révén hamar meghívták Londonba, majd pedig Stockholmba is.

Elsõ koreográfiáját éppen a svéd királyi városban állította színpadra, 1951-ben. Két évvel késõbb Jean Laurent-nal megalapította elsõ saját együttesét, a Ballet de l'Étoile-t, amelynek nevét késõbb Ballet-Théatre de Paris de Maurice Béjart-ra változtatta. Az együttes által 1955-ben bemutatott Szimfónia egy emberi lélekért című darab, amelyet elektronikus zenére tervezett, nagy sikert aratott a szélesebb közönség és a kritikusok körében egyaránt.

A Szimfónia a nemzetközi hírnevet is meghozta Béjart számára, 1960-ban Maurice Huisman meghívására Brüsszelbe ment dolgozni, ahol megalapította a Ballet du XX. Siecle együttest, amellyel világkörüli turnéra indult. Legnagyobb sikerei között olyan világhírű koreográfiák szerepeltek, mint a Jorge Donn nevével fémjelzett Bolero, vagy a Rómeó és Júlia.

Béjart 1970-ben a belga fõvárosban iskolát is alapított, s a Mudra sok neves művészt adott a balett világának. Tanárként is legalább olyan sikeres volt, mint táncosként és koreográfusként. A Mudra 1988-ig működött, az itt végzettek között pedig sokan - többek között Maguy Marin és Anne Teresa De Keersmaeker - gyarapították a kortárs balettművészet értékeit.

Az idõközben iszlám hitre áttért Béjart a fekete kontinensen 1977-ben megalapította az École Mudra Afrique-ot is, amely 1985-ig működött. 1987-ben Svájcba, Lausanne-ba költözött, ahol létrehozta mindmáig utolsó, de egyben legsikeresebb társulatát, a Béjart Ballet Lausanne-t.

A kortárs balett egyik legnagyobb - ha nem a legnagyobb - mágusa rendkívüli hatással volt a balettművészetre, stílusa eklektikus, rengeteg irányzatból merít. Mûűészetében éppúgy megtalálhatók a misztikus, pátosszal teli elemek, mint a modern tánc részletei. Elõszeretettel varázsol a színpadra a klasszikus zene és a közelmúlt popzene sikereibõl egy egészen különleges világot, így fordulhat elõ, hogy a Béjart Ballet elõadásain egyszerre táncolnak a válogatott balettművészek Mozart és a Queen dallamaira.

A pályán eltöltött hosszú évtizedek alatt olyan neves művészek kerültek ki a keze alól, mint Jorge Donn, Gil Roman, Julien Favreau, vagy éppen a Gyõri Balett alapítója, Markó Iván. Legújabb felfedezettje pedig, aki a kritikusok szerint a következõ években meghatározza a Béjart Ballet arculatát, a Dél-Amerikából érkezõ William Pedro.

A mágikus mester, akit egyszerre tartanak istennek és ördögnek, így vallott világhírnévre szert tett tanítványairól: „Én nem tekintem alkotónak magam. Az igazi alkotó a semmibõl teremt valamit. Én szervezõ vagyok. Anyagot kapok, amelybõl létrehozok valami egészen mást. A táncosaimat nem én hozom létre. Én csak segítek nekik kibontakozni. Nem én csinálom a gyereket, de én segítem világra. Bábaasszony vagyok. A táncosaim bábaasszonya."

Olyan felejthetetlen elõadások fűzõdnek a nevéhez, mint a már említett Bolero, vagy az Orfeusz, a Tavaszünnep, a Don Juan, az Egy vándorlegény dalai, A tűzmadár, és A menyegzõ. A budapesti Operaház balett-társulata 1973-ban mutatta be, és majd húsz évig játszotta A tûzmadár, és az Ez lenne a halál? című koreográfiáit. Tokiótól Athénen át Párizsig és Berlinig számos színpadon kápráztatta el koreográfiájával a közönséget, s a Béjart Ballet legutóbbi darabja, a 2006-ban bemutatott Zarathustra is nagy sikert ért el.

49 évesen még õ is táncolt, és ma sem pihen. Fekete ruhájában, vörös sállal a nyakában egyszerûen csak áll a táncosai között, és jelenlétével próbálja nekik közvetíteni a tánc elemi erejét. Ahogy õ fogalmaz: „Jó érzés színpadon lenni. Meleg van, a lámpák elvakítják a szemem, és láthatóvá tesznek. Elõttem a nagy fekete lyuk, hol barátságos, hol ellenséges, de mindig vonzó. Veszélyesen! Mint a szerelem."

(MTI-Panoráma - Pietsch Judit, Sajtóadatbank)