Újévi ajándékként kapta Bécs közönsége a Johann Strauss muzsikájára koreografált Térzenét, amelynek ősbemutatója majdnem hat évtizeddel korábban, 1948-ban volt Budapesten. Amint azt a jól dokumentált műsorfüzetből a mai nézők is megtudhatják, korabeli fotók illusztrálásával, a koreográfus – Harangozó Gyula – a maga számára találta ki és személyesen alakította a mecénás hálás karakterfiguráját, az elkényeztetett primadonnát Lakatos Gabriella táncolta parádésan, húsz évvel később pedig a kisebbik pikolófiú szerepében már ifj. Harangozó Gyula léphetett fel együtt édesapjával a Magyar Állami Operaház színpadán.

Most viszont a bécsi Staatsoperben ő rendezte az egyfelvonásos táncjáték premierjét. Az osztrák valcerkirály talpalávaló keringőit változatlanul Kenessey Jenő összeállításában és hangszerelésében hallhatjuk, Halász Mihály karmesteri irányításával. A magyar hozzájárulás ezzel még korántsem ér véget, hiszen a balettigazgató művészeti helyettese és a nemzetközi összetételű társulat első balettmestere Némethy Sándor, a darab betanítását Fajth Blanka végezte, asszisztense pedig Kövessy Angéla volt. A látványos színpadkép tervezésére Csikós Attilát kérte fel a rendező, aki az egész hátteret betöltő ősfák zöld lombsátora alá helyezte el a zenepavilont, átellenben pedig a teraszos kerti vendéglőt, kellőképpen sok szabad teret hagyva középen a táncosok számára. Még az úgynevezett „népség, katonaság” kategóriájában is magyar nevekre bukkanhatunk a szereposztást böngészve, mert a hordóhasú, sörissza rendőrt Bernáth István formálja meg sikerrel, az egyik elegáns dáma pedig Dénes Beatrice.

A Staatsoper balettigazgatójaként második bécsi évadját töltő Harangozó Gyula nyíltan hangoztatott és eltökélt szándéka új szerződésekkel és vendégszólisták alkalmazásával erősíteni a társulatot, mégpedig olyan repertoár-alap biztosítása érdekében, amely elsősorban nagy, egész estét betöltő cselekményes balettekből áll össze. Így mutatták be a tavalyi évadban Léo Delibes háromfelvonásos Coppéliáját Harangozó Gyula eredeti koreográfiájában, szintén Kenessey Jenő hangszerelésében, Kentaur (Erkel László) díszleteivel és Velich Rita jelmezeivel valamint Halász Mihály dirigálásával. A Coppélia továbbra is a műsoron marad, mint garantált sikerdarab.

A klasszikus balettirodalom remekei emellett éppúgy helyet kapnak, akárcsak kimondottan az együttes számára tervezett kortárs kreációk. Ezek közül a múlt szezonból az ideire is átöröklődik például a négy részből álló est Nicht nur Mozart (Nem csak Mozart) címmel, amelyben a kivételt épp a fiatal Lukács András modern koreográfiája, a Tabula rasa jelenti, a finn Arvo Pa:rt zenéjére. A 2006-2007-es szezonban szólótáncosi szerződése van a hazai élvonalból Delbó Balázsnak, vendégtáncos Solymos Tamás, címzetes magántáncos Lukács András. Ezzel a műsorpolitikával kapcsolódik az átstrukturált társulat ahhoz az évszázados hagyományhoz, amely a bécsi balettegyüttest a műfaj egyik legrégebbi és megérdemelten legendássá vált képviselőjévé emelte.

Harangozó Gyula egyébként „másodállásban” a Staatsoper Balettiskolájának művészeti vezetője is. Ezt a funkcióját jelen esetben ott is kamatoztatni tudta, hogy a Térzene-premierrel azonos estén színpadra kerülő Babatündér-felújítás a kisebb-nagyobb „balett-növendékek” tucatjait foglalkoztatja, akiket a padsorokból toborozva, idejekorán hozzászoktathat a szélesebb nyilvánossághoz.