Tehetsége korán megmutatkozott, már 1947-ben fellépett az Opera gyermek balettkarában. 1947-ben jelentkezett az Állami Balettintézetbe, ahol Nádasi Ferenc tanította. Még tanult, amikor az Állami Operaház tagjává választották 1952-ben. 1953-ban végzett balettművészként. Ugyanebben az évben, 17 évesen minden idők legfiatalabb magyar magántáncosa lett, és Harangozó Gyula balettigazgató rábízta Józsi cigánylegény szerepét Kenessey Jenő A keszkenő című balettjében. Itt találkozott először Lakatos Gabriellával, aki aztán 20 esztendőn keresztül volt partnere, párosuk legsikeresebbike kétségtelenül Bartók Csodálatos mandarinja volt.

Havas egy csapásra befutott: főszerepeket kapott Harangozó balettmester-koreográfus összes munkájában és valamennyi orosz balettben. Nemzedékének egyik legkiválóbb danseur noble-ja végig táncolta az Operaház repertoárján szereplő összes balett herceg-szerepét: a Hattyúk tavában a Herceget, a Csipkerózsikában Desirét, a Rómeó és Júliában Rómeót, a Seherezádéban a Szultánt, a Bahcsiszeráji szökőkútban Girej kánt. Az Operaház külföldi vendégszereplésein világszerte sikereket aratott. 1960 és 1964 között a London Festival Ballet vendégszólistája, 1974-től a Grand Ballet Classique de France állandó tagja volt. 1963-ban részt vett a moszkvai Nagy Színház féléves művésztovábbképzésén, ahol a kor legkiválóbb orosz balettmesterei - többek közt Leonyid Lavrovszkij, Galina Ulanova, Aszaf Messzerer - csiszolták tudását. 1964-ben és 1966-ban a moszkvai Nagy Színházban Rómeóként léphetett fel. 1973-ban Colette Marchand-nal Skouratoff-Prokofjev Tékozló fiúját alakította Bordeaux-ban.

Lakatos Gabriellán kívül idehaza olyan táncosnőkkel lépett fel, mint Csinády Dóra, Kun Zsuzsa, Orosz Adél, Pártay Lilla. Több külföldi balerinával is táncolt, partnere volt Irina Borowska, Marilyn Burr, Marta Drottnerová, Kumiko Ocsi.

1977-től az Állami Balettintézet balettmestere, 1985-től pedig a Magyar Állami Operaház vezető balettmestere volt. 1990-ben az Operaház örökös tagjává választották. Színpadi munkája mellett tanított is a Magyar Táncművészeti Főiskolán, 1999-től az intézmény docenseként. Az egész ország ismerte és szerette, mert gyakorta lépett fel vidéki esteken is. A 80-as évektől számos nemzetközi balettverseny zsűrijében fölbukkant, de balettmesteri munkát is végzett egyebek közt Stuttgartban, Dortmundban, Rio de Janeiróban.

Hatvannál is több főszereppel a háta mögött 1982-ben ment nyugdíjba, de két év múlva ismét színpadon láthatta a közönség: Capuletet táncolta a Rómeó és Júliában. Táncosi pályájának ötvenedik évfordulóján azt nyilatkozta: kétszer harmincévesnek érzi magát.

1962-ben Liszt Ferenc-díjat, 1965-ben Kossuth-díjat kapott, 1973-ban érdemes, 1977-ben kiváló művész lett. A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével 1994-ben, a Bartók-emlékplakettel, illetve a Magyar Táncművészek Szövetségének Életműdíjával 1999-ben tüntették ki. 2003-ban a Magyar Állami Operaház mesterművésze díjban részesült, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett.

Részt vett az első magyar balettfilmben, a Gertler Viktor rendezte 1956-os Pázmán lovagban; életéről több portréfilm is készült. Három házasságából három lánya született. Egy helyen azt írja: "Úgy érzem, e gyönyörű pályán érdemes volt ennyit dolgozni, csodálatos hivatás volt; van mire szeretettel emlékezni, mind nekem, mind szeretett rajongó közönségemnek, amely estéről estére tapsaival szárnyakat adott nekem."

A nagyszerű adottságú, elegáns alkatú balettművész, generációjának legtöbbet foglalkoztatott szólistája, aki a klasszikus balettirodalom szinte minden klasszikus és karakter főszerepét eltáncolta, 2007. február 24-én hosszantartó, súlyos betegség után Sopronban hunyt el.

(MTI)