Catherine Diverrès a Trafóban
Dátum: 2007. október 3., szerda, 19:44
Mozdulatlanság, magány, aranyfény – látvány és mozgás megdöbbentő, lenyűgöző párosa. Valamint három név: Pasolini, Kazuo Ohno és Oscar Schlemmer. Ezek a francia alkotó, Catherine Diverrès Trafóban bemutatásra kerülő koreográfiáinak hívószavai.

Catherine Diverrès üstökösként robbant be a francia kortárs táncéletbe a nyolcvanas évek közepén, már első műveivel radikálisan elfordult az amerikai posztmodern táncstílustól és a klasszikus hagyományoktól. Mint nemzedékének tagjai, ő is kialakította egyéni nyelvét, megformálta saját univerzumát. Finom formák, intenzív gesztusok, tudatos/öntudatos gondolkodás határozza meg az időközben a rennes-i nemzeti koreográfiai központ (CNNRB) vezetőjeként jelentős nemzetközi rangot kivívó táncos-koreográfus munkásságát.

A Stance II magányos nőalakjának mozgása nemcsak a butoh tánc világát idézi fel, hanem a klasszikus kínai és japán rajzok kecsességét, báját és finomságát is. Diverrès táncnyelvét meghatározóan befolyásolta az az időszak, amikor a japán mestertől, Kazuo Ohno-tól tanult (1982-83). Ezeket a benyomásokat ellenpontozza a darab hangkulisszája és Pier Paolo Pasolini szövege.

A 2001-ben készült San (Beyond) a Bauhaus mesterének, Oskar Schlemmernek állít emléket: az ötszereplős darab szürreális, stilizált, szögletes, geometrikus világa idézi meg Schlemmer úttörő jelentőségű munkásságát. A San vizuális narratívája a schlemmeri hagyományok folytatása – az egyes jelentek önálló egészek, amelyeket összefűz a minőség és az értelem. Diverrès nem arra törekszik, hogy Schlemmer munkásságát lefordítsa a tánc nyelvére, sokkal inkább arra, hogy megteremtsen egy absztrakt világot.

A koreográfia a lisszaboni Culturgest felkérésére készült (a brazil Lia Rodrigues tavaly ősszel a Trafóban bemutatott Formas Breves című munkájával együtt) Oskar Schlemmer, a legendás Triadikus Balett szerzőjének emlékére.

             Előadások: október 5-6. (P-Szo) 20h   Trafó

 

Október 5-én, pénteken az előadás után Ránki Júlia beszélget Catherine Diverrès koreográfussal! A beszélgetésre mindenkit szeretettel várunk!

Stance II 

Koreográfia /Choreography: Catherine Diverrès
Táncolja /Dancer: Carole Gomes
Fény /Lighting: Marie-Christine Soma
Jelmez /Costume: Cidalia da Costa
A darabban elhangzik /Poem: Pier Paolo Pasolini: La Terra di Lavoro

San (Beyond)

Koreográfia /Choreography: Catherine Diverrès
Díszlet /Scenography: Laurent Peduzzi
Táncosok /Dancers: Julien Fouché, Osman Kassen Khelili, Fabrice Lambert, Carole Gomes
Fény /Light: Marie-Christine Soma
Jelmez /Costumes: Cidalia da Costa
Hang és keverés /Sound and mixing: Denis Gambiez
Hangmérnök /Sound engineer: Frederic Lahught
Színpadmester /Stage manager: James Brandily
Fény /Lighting: Eric Corlay
Koprodukciós partnerek /A production of Culturgest - Lisbonne, Théâtre National de Bretagne, Centre Chorégraphique National de Rennes et de Bretagne

Oskar Schlemmer
– festő, szobrász, díszlettervező, koreográfus

A dessau-i Bauhaus Színpadot vezette az 1920-as években, újító tevékenysége nagymértékben meghatározta a német performansz kialakulását és fejlődését. Schlemmer szerint a Bauhaus megalakulásától fogva a kreatív színházcsinálásra, a játékosságra ösztökélt, ez fejeződött ki a fékeveszett ünnepségekben, az improvizációkban, az elrugaszkodott maszkokban és jelmezekben.  A szatirikus és gyakran abszurdba hajló performanszokkal párhuzamosan Schlemmer elméleti tevékenysége, teóriái jelentősen hozzájárultak az irányzat továbbgondolásához. Képzőművészként és színházi alkotóként egyaránt a tér kutatása foglalkoztatta. A festményein két dimenzióban feszegette ezt a kérdést, míg a színpadon a tér ’megtapasztalására’ összpontosított. Az ember és gép, a művészet és a technológia kapcsolata a Bauhaus-irányzat képviselői számára is kulcsfontosságú volt, akárcsak az orosz konstruktivizmus és az olasz futurizmus esetében. Ebben az időben ’mechanikus balettek’ (Oskar Schlemmer, Kurt Schmidt, Xanti Schawinsky) sora született.  Schlemmer munkásságának csúcspontjának a Triadikus Balettet tekintik, amely a performansszal kapcsolatos nézeteit összesíti. A tánc, a kosztüm és a zene fúziója, egy ’metafizikai tanulmány’, melyben három táncos tizenkét koreográfiában tizennyolc jelmezt használ.

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Voltaire-t egy vita hevében ellenfele idiótának nevezete. Voltaire derűsen nézett rá, és így szólt:
 
Borogyin a híres orosz zeneszerző egyszer, amikor elment otthonról, egy cédulát tett az ajtajára ezzel a feírattal: „Egy óra múlva jövök haza."
Aforizmák
„A világ gonoszságára Istennek egyetlen mentsége van – hogy nem létezik."
Friedrich Nietzsche
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ