A dalszínház Vörös Szalonjában látható anyagok - fényképek, dokumentumok - túlnyomórészt az 1989-ben elhunyt művész személyes hagyatékából származnak.

A páratlan kortörténeti relikviákat tartalmazó, gazdag kollekció évekkel Lakatos Gabriella halála után került a kiállítást rendező Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) birtokába.

A táncművész az idén, október 18-án lett volna 80 éves. Az évforduló alkalmából rendezett kiállítást két egykori pályatársa nyitotta meg: Orosz Adél és Ősi János.

„Egyetlen adottságom volt csak a tánchoz: forogni tudtam" - idézték a megnyitón Lakatos Gabriellát egyik filmportréja segítségével. Keveházi Gábor balettigazgató kiemelte: százévente születik egy ilyen rendkívüli egyéniség, emlékét őrizni kell.

Lakatos Gabriella ötéves korában Róna bácsi (Róna Viktor balettművész édesapja) és Lakner Artúr növendéke volt, a korabeli színlapok Lakatos Ellykét „csodababaként" emlegették.

A budapesti operaház balettiskolájában a legendás mester, Nádasi Ferenc növendéke volt, 1943-tól pedig a dalszínház tagja. Pályája első húsz esztendejében eltáncolta az akkori balett-repertoár szinte minden főszerepét.

Ő volt 1945-ben, A csodálatos mandarin Harangozó Gyula-féle első, „szelídített" előadásában a Lány, ugyanebben a szerepben 1956-ban, a második, korszakos jelentőségű változatban vált halhatatlanná.

1957-re, 30 éves korára Kossuth-díjas, országos hírű művész lett. 1966-ban megkapta az érdemes művész címet, 1971-ben pedig a kiváló művész elismerést.

„Lakatos Gabriellát 1973-ban nyugdíjba küldték (...). Élete utolsó másfél évtizedében énekesnőként vált közismertté" - írta összegzésében az OSZMI. Mint felidézte, a művész az 1980-as években két alkalommal még visszatért a táncszínpadra: Markó Iván koreográfiájában, Az igazság pillanatában, illetve Novák Ferenc Magyar Elektrájában lépett közönség elé.

A kiállítás november 13-ig tekinthető meg a Magyar Állami Operaházban, majd november 16-tól 2008. január 16-ig az OSZMI Körtermében lesz látható.