A család jelenlétében tartott búcsúztatáson, a 42 évesen, március 23-án elhunyt táncművész koporsójánál a balettegyüttes igazgatója, Keveházi Gábor hangsúlyozta: ellentmond az élet törvényszerűségeinek, hogy valaki ereje teljében, karrierje csúcsán távozzon. Úgy vélte: talán sem a kollégák, sem a tanítványok, sem a család nem lesz képes valaha is földolgozni ifjú Nagy Zoltán elvesztését.

„Te maradsz nekünk az örök herceg, az örök barát, az örök jó ember. Szorgalmad, emberséged példamutató lesz minden időben a Magyar Állami Operaház művészei, a Magyar Táncművészeti Főiskola növendékei számára” – fogalmazott Keveházi Gábor.

Popova Aleszja, az operaház táncegyüttese, a Magyar Nemzeti Balett első magántáncosnője fölidézte ifjú Nagy Zoltán 1985-től tartó operaházi pályafutását, lelki alázatát, művészi elhivatottságát, a táncművészet és a kollégák iránti odaadását.

Volf Katalin első magántáncosnő, aki ifjú Nagy Zoltán partnere volt többi között A fából faragott királyfiban, a Spartacusban, A diótörőben, a Rómeó és Júliában, valamint a Szentivánéji álom című balettben, és akivel 2000-ben együtt kaptak Kossuth-díjat, szintén azt az érzékeny veszteséget említette, amely a pályatársakat érte ifjú Nagy Zoltán halálával.

Szakály György, a Magyar Táncművészeti Főiskola rektor-helyettese szerint igazságtalan az ítélet, amely így szól: ifjú Nagy Zoltán befejezte földi pályafutását. Hiszen ő tudta a kötelességét, évtizedekig vitte a vállán az operaházi repertoárt, nyílt és őszinte művész volt. Elképesztő energiával bizonyította, hogy a főiskola rektoraként méltó volt a szenátus választására. „Velünk vagy a nap minden percében, köszönjük a sok élményt, a barátságodat, az emberségedet” – mondta a pályatárs.

Manherz Károly, az Oktatási és Kulturális Minisztérium felsőoktatási szakállamtitkára régi barátként is búcsúzott a Liszt- és Kossuth-díjas kiváló művésztől. Mint mondta, a kezdetektől figyelte, ahogy fegyelmezett és elhivatott művésszé serdült. Kitartó munkája, céltudatossága meghozta az eredményét, 1997-től szólistája lett az együttesnek. Hazai és külföldi koreográfusok csiszolták stílusát, a világ kinyílt előtte, jelentős színpadokon léphetett föl, de mégis itthon maradt.

„A ház repertoárjában nélkülözhetetlen lettél és az ország legfiatalabb rektora 2006-ban” – tette hozzá az államtitkár, kiemelve, hogy ifjú Nagy Zoltán nagy ambíciókkal és határozott tervekkel indult, és lépésről-lépésre, kitartóan valósította meg a doktoriskola, a színvonalemelés, a külföldi kapcsolatok ügyét. Manherz Károly Shakespeare szavaival zárta a megemlékezését: „jó éjt királyfi, nyugosszon angyal, éneklő sereg...”

A búcsúztatás után családi körben, a katolikus egyház szertartása szerint, a Farkasréti temetőben helyezik végső nyugalomra az operaház Kossuth-díjas magántáncosát.

(MTI)