A graffiti, mint alkotás egyszerre képzőművészeti és társadalmi aspektusokat tartalmazó tevékenység, életszemlélet, világlátás és létforma. Jellemzően a 60-as évektől kiüresedő, elgettósodott nyugat-európai belvárosok, a lepusztult külvárosok falain feltűnő rajzok, melyek ma már szinte minden civilizációs felületen megtalálhatóak. Megjelent a láthatatlan, a társadalmi konvenciókkal szembeszálló, a hatóságok elől menekülő köztéri művész, akinek munkái csak időlegesen, a megsemmisítésig láthatóak.

A graffiti alkotói és alkotásai a kor speciális lenyomata. Az „alapküldetés”-nél fontosabb lesz az akció, az alkotásnál a létezés extrémitása.

Koreográfia: Ladányi Andrea és Bánki Zsolt

„A Graffiti Angyala is sajátosan Ladányis: az esztétikai magasrendűség meglehetősen sötét világképből bontakozik ki. De mi is a graffiti?
Nos, egyszerű lenne falfirkának mondani. Az is, de több annál. A kommunikációs forradalom részeként hazánkat is elérte, mint speciális kommunikációs csatorna ez a városi szubkultúrából táplálkozó, számos elemzője szerint lázadó, mások értelmezésében köztéri, vizuális művészeti forma. A graffiti mindenképpen a nagyvárosi elidegenedés elleni tiltakozás, a fiatalos szellemi önvédelem eszközeként alkotja szociológusok-művészetfilozófusok vizsgálódási terepét. Ladányi Andrea és csapata – Bánki Zsolt koreográfusi segítségével – a kortárs tánc nyelvén beszél eme alternatív kultúráról, amelyben szürreális víziók között elevenedik meg a szerelem, a szex, a drog, a kegyetlenség, az agresszió világa.”

Karádi Zsolt – Nyíregyházi Napló