Menyhárt Jacqueline dicséretes tájékozottságot árult el, feleletei okosak, pontosak voltak. Befejezésül Oroszlán professzor megkérdezte a jól tájékozott jelölttől, hogy a kezén átpergetett diapozitívok közül melyik műalkotás tetszett a legjobban.

– A késő archaikus görög kutyaszobor az athéni Akropolisz Múzeumból – válaszolta Jacqueline.
– Ez jó ízlésre vall – viszonozta a professzor –, most még azt szeretném tudni, hogy miért éppen ez a kutyaábrázolás nyerte meg a leginkább a tetszését?
– Azért – vágta rá a balerina –, mert ennek a szobornak stilizált a formája, elvont egyszerűsége úgy hat rám, mint egy modern plasztika…

A professzor összehúzta a szemöldökét:

– Érti maga a modern művészetet? – firtatta gyanakodva.
– Azt nem merném állítani – vallotta meg Jacqueline. – De témájuk sokszor felzaklat, kifejezésmódjuk megragad, problémáikban mintha saját művészi gondjaim tükröződnének…

– Szerencséje van, kedves – szólt az indexszel a kezében Oroszlán professzor. – Mert ha azt mondta volna, hogy érti, és elszajkózott volna valami sületlenséget, hát biz’isten, kihajítottam volna.

/Forrás: Békés István: Legújabb magyar anekdotakincs/