Nyolcévesen látott először balettelőadást, s az élménytől lenyűgözve kijelentette: egy nap ő fogja a főszerepet táncolni. A beteges, vérszegény és görbe hatú kislányt azonban először fel sem vették a balettintézetbe, ahol kezdeti technikai hiányosságait magával ragadó előadásmódja feledtette. Tizennyolc évesen táncolt először a Mariinszkij Színházban, s 1905-ben már prímabalerinaként ünnepelték.

1907-ben lett Moszkvában a Mihail Fokin táncos-koreográfus vezette kis társulat tagja, amely két évvel később Orosz Balett néven meghódította Párizst. A hattyú halála Fokin koreográfiájával, Pavlova előadásában minden idők legnépszerűbb táncszólója lett. Pavlova 1910-ben tanítványaiból alapított önálló társulatot, s ugyanabban az évben debütált a New York-i Metropolitan Opera színpadán, majd 1911-ben Londont hódította meg. 1913-ban végleg a brit fővárosban telepedett le, kertjében természetesen egy tavacska is volt, amelyben kedvenc szerepére utalva hattyúk úszkáltak.

Magánéletéről keveset tudni. Otthonát francia menedzserével osztotta meg, aki Pavlova hatvanfős társulatának fellépéseit is szervezte. Az soha nem derült ki, hogy Victor D'André a férje volt-e a táncosnőnek vagy örök vőlegénye maradt, mint ahogy azt sem, hogy gyarapította vagy éppenséggel megcsapolta pártfogoltja vagyonát. A balerina 1920-ban azzal került az újságok címlapjára, hogy Párizsban otthont alapított orosz menekültek árvái számára. A bolsevik rendszerrel viszonya fagyos volt, mert Moszkvában "az arisztokraták kedvencének" minősítették.

Pavlova pályafutása során az egész világot elkápráztatta. Táncolt II. Miklós orosz cár, Ferenc József, II. Vilmos német császár, VII. Eduárd brit király előtt, fellépett Dél-Amerikában, a Távol-Keleten, Indiában, Egyiptomban, 1927-ben Budapesten is. Ahogy írták róla, nem is a testével, hanem a lelkével táncolt, költőiség és kecsesség, törékenység és teljes érzelmi átélés jellemezte. Egyetlen koreográfiáját 1918-ban készítette Őszi levelek címen. Pavlova mindvégig megmaradt a klasszikus balett hagyományai mellett, hatása a mai napig érezhető.

1924-ben A halhatatlan hattyú címmel film is készült róla Hollywoodban, Hollandiában tulipánt, Ausztráliában desszertet neveztek el róla (bár ezt a dicsőséget az új-zélandiak is magukénak követelik).

1931 januárjában egy franciaországi turné közben vonata egy baleset miatt órákig rostokolt a vágányokon. A fűtetlen vagonban a balerina megfázott, s mire Hágába ért, tüdőgyulladást kapott. 1931. január 23-án, néhány nappal ötvenedik születésnapja előtt halt meg, klasszikus szerepétől búcsúzva halálos ágyán is hattyújelmezét kérte. A következő alkalommal, amikor ezt a szerepet kellett volna alakítania, a függöny felment, a színpad azonban üres maradt.

(MTI)